Írta: Völgyi Vera
Öt évébe telt a brit Nicholas Evansnek, hogy elkészüljön legutóbbi könyvével a Semper fortis-szal. Pedig előtte, 1995 és 2005 között háromévente írt egy regényt, élükön a kirobbanó sikert aratott Suttogóval, amit 36 nyelvre fordítottak le és 15 millió példányban adtak el világszerte. Aki nem olvasta, az megnézhette Robert Redforddal a főszerepben. Az olvasók már várták a Semper fortist is, de a történet hirtelen félbemaradt. De amikor végre elkészült a könyv, szinte egyszerre adták ki Angliában és Amerikában, és rövid időn belül több nyelvre lefordították.
Bárcsak… Nem ez a legfontosabb szó, amit Nicholas Evans leírt ebben a könyvben, de sok olvasót eltalált vele. Bárcsak ne ezt, hanem azt tettük, mondtuk, jeleztük volna… A Semper fortis főszereplőjét évtizedeken át fogva tartotta a gondolat: „Bárcsak ne engedelmeskedett volna az anyjának, és elmondta volna az igazat!”
A történet a halálsoron kezdődik, Tommy és az édesanyja utolsó találkozásával. De a Semper fortis – ami egy angol fiúiskola bátorságot és elszántságot követelő jelmondata – nem thriller, hanem családtörténet. Sőt, különböző témák tökéletes kombinációja, egy bentlakásos iskola drámája, hollywoodi regény, emellett western, az ötvenes évek cowboy-romantikájával, és mai háborús történet. Időutazás az ötvenes évekből a jelenbe. A könyvet az író a nővérének dedikálta:
„Gyerekkoromban én is cowboymániás voltam, ahogy a könyv főszereplője, Tommy, imádtam a könyveket, a vadnyugati filmeket, a tévésorozatokat, és a barátaimmal indiánost játszottunk. Ilyenkor mindig szegény nővérem volt az üldözött, kikötöztem a fához, tomahawkkal vetettem magam a nyakába a garázstetőről… és ő még mindig szóba áll velem!”
Nicholas Evans szerint a könyv két sztori, egy főszereplővel. Az egyikben a nyolcéves Tommy Bedford küzd a szorongásaival. Érzi, hogy valamiért nem kerek a világa, titok veszi körül, idős szüleiben nem talál társakra. A bentlakásos fiúiskola brutalitása elől fantázia- világba menekül, amit benépesítenek a cowboyok, indiánok, a mesés Vadnyugat hősei. Tommyt végül imádott nővére – aki elárulja neki, hogy ő az igaz anyja – magával viszi Hollywoodba. A kisfiú álma, a Vadnyugat megelevenedik a filmstúdiókban. Aztán bekövetkezik a dráma, s Tommy többé nem szabadul lélekromboló titkától.
A másik történetben Tom Bedford felnőtt, immáron maga is író és forgatókönyvíró, az indián kultúra kutatója. Házassága tönkrement, fia elidegenedik tőle. De a fiának is „kiutal” az író egy drámai helyzetet és egy fojtogató, bűntudatot okozó titkot. S furcsa mód ezzel nyit újra utat apa és fia között. Van mit elmondaniuk egymásnak.
A könyv végén Nicholas Evans életigenlő elszántsággal felold minden feszültséget szereplői között. Szinte óvja az emberi kapcsolatokat, mindenkinek juttat megfelelő szeretetmennyiséget, ünnepli az életet. Ezt a családot soha többé, semmi baj nem érheti! Ekkora optimizmus már kicsit sok.
Nicholas Evans
Csakhogy Nicholas Evans ezúttal nem tud más lenni, mint elfogultan optimista. A Semper fortis esetében erősebb volt benne az empátia a szereplői iránt, mint valaha.
„Amikor több év leállás után folytattam a könyvet, az a gondolat vezérelt, hogy az élet csodálatos – nyilatkozta. – A sors és a túlélés katartikus élménye egyszerűen átírta a történetet.”
Ugyanis nem írói válság, hanem egy tragikus baleset miatt nem tudott hosszú éveken át dolgozni Nicholas Evans. Az eset Skóciában történt, a sógoráék családi birtokán. Az író, a felesége, a sógora és a sógornője túrázás közben gombát szedtek, amit nem ellenőriztek. Csak akkor vették elő a növényhatározót, amikor egymás után rosszul lettek. Halálos méreg került a szervezetükbe. A mentők időben érkeztek, az életüket megmentették, de a méreg hármójuk veséjét teljesen tönkretette. Éveken át másodnaponta ötórás dialízisre szorultak.
„Az első években teljesen kimerültem, nem tudtam dolgozni. De az emberi szervezet csodálatos, alkalmazkodik az ilyen helyzetekhez is, és egy idő után a nem dialízises napokon egészen jól voltam, és elkezdtem újra írni.”
A család közben felkerült a vesetranszplantációs listára. Evans esetében, miután ritka a vércsoportja, nem sok remény volt arra, hogy adódik megfelelő donor. Három felnőtt gyereke felajánlotta neki a fél veséjét, de ő egyiküktől sem akarta elfogadni. Végül mégis 29 éves lánya mentette meg.
„Megcsináltatta a tesztet, az eredmény jó lett, és utána nem hagyta, hogy elutasítsam. Konok volt, azt mondta csupán önző célból teszi, mert azt akarja, hogy még sokáig vele legyek. Visszaadta az életemet. Nincs szó, amivel ki tudnám fejezni a hálámat.”
Az író most újra ereje teljében van, felesége és sógora is műtét előtt áll.
A történet egy Nicholas Evans-regénybe való: félelem, remény, szeretet, bűntudat és persze Bátorság. Nagybetűvel.
Fordította: Tábori Zoltán
Nicholas Evans: Semper fortis
Európa Könyvkiadó, 2012
Az írás az Alexandra Könyvjelző 2012. július–augusztusi számában megjelent cikk szerkesztett változata
»Nicholas Evans: Semper fortis – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«
Olvass bele 
Posted on 2012.08.04. Szerző: olvassbele
0