Török András: Budapest könyv (részletek)

| Kultúra reggel, délben, este |

Budapest százszámra kínálja az élvezeteket: a nyilvánvalóakat és a rejtettebb élményeket. Ezért nem javaslok konkrét, kihagyhatatlan látnivalókat. Nem Sydneybe utazott, kedves Olvasóm, nem fenyeget az a veszély, hogy sohasem jön vissza. Tegyük fel, hogy két hétre jöttünk. Konkrét látnivalók helyett játékot ajánlok. Neve: Maximaly. Mindennap mindent akarunk látni. Választhatunk más módszert is: fedezzük fel a várost szendvicsmódszerrel. Egyik nap séta, másik nap kultúra. Mérgezés esetén bármikor abba lehet hagyni…

A kultúra napja

A sétanapokon persze halálra fárasztjuk magunkat. Este egy vacsora egy gondosan kiválasztott étteremben vagy egy újonnan beszerzett ismerősnél. Utána jó nagy alvás. És másnap jön a kultúra. Mondjuk, azt hívjuk teljességnek, ha hat műfajban láttunk valamit. Legyen ez a hat műfaj: múzeum, mozi, kiállítás, könyvesbolt, hangverseny, színház. Ezek persze elnagyolt kategóriák. Nézzük részletesebben:

Múzeum: nagy, kicsi, szabadtéri
Mozi: multiplex, művészmozi, régiségmozi
Kiállítás: festészet, szobrászat, fotó, műterem-látogatás
Könyvesbolt: új könyvesbolt, antikvárium, használtkönyv-bolt
Hangverseny: szimfonikus, kórus-, orgona-, kamarazene, modern zene
Színház: vígjáték, „középfajú dráma”, mozgásszínház, opera, operett

Tervezzük meg úgy minden második (nem séta)napunkat, hogy merüljünk nyakig Budapest kulturális életébe. Simplicissimusnak ez a módszer fényesen bevált külföldön.

Reggel: tervezés könyvtárban

Nincs annál nagyobb luxus, mint szabadságidő alatt közkönyvtárban terpeszkedni, a napi- és hetilapokat végignézni, programokra vadászni. Simplicissimus és Complicatus ezt még a balatoni nyaralásuk idején sem mulasztják el: ilyenkor a balatonfüredi közkönyvtárat látogatják. (Complicatus a szó szoros, a legtöbbek által használt értelmében sohase nyaral…) Csapjuk hát fel a telefonkönyvet, és nézzük meg, hol van a legközelebbi könyvtár. A Könyvtárak gyűjtőszó alatt keressük meg a Szabó Ervin Könyvtár valamelyik fiókját. Menjünk nyitásra: miénk lesz az egész könyvtár az összes újsággal.

Amire senki nem gondol

Nem fogom most az Operát, a Vígszínházat, a Liszt Ferenc Kamarazenekart és a …-t ajánlani. (A pontok helyére mindenki írja be önnön áhítata tárgyát.) Nyilvánvaló ékességei ezek a főváros kulturális életének. És a nagy múzeumokat sem, amelyek többségében bizonyosan jártak már, és ezúttal is elmennek. Ajánlom viszont a kis múzeum élményét. Amelyekről eddig azt se tudták, hogy a világon van. Tessék csak végignézni a Pesti Műsor listáját. Ahol alig jár látogató, s a dolgozók sajátjukként mutatják be a gyűjteményt nekünk mint családtagnak. A legjobb példa talán a Bajor Gizi Színészmúzeum és a Bélyegmúzeum. A Postamúzeumot már láttuk a Negyedik séta során.

Érdemtelenül kicsiny érdeklődés mellett zajlanak a művészeti egyetemek vizsgaelőadásai, általában délután, a színiakadémiáé az Ódry Színpadon (VIII. Vas utca 2/b), a zeneakadémiai növendékeké a Liszt Ferenc téri palotában, de gyakran játszanak diákok a Régi Zeneakadémián is (lásd Negyedik séta, 277. o.). A vizsgaelőadások hangulata, mondhatom, kivételes. Érdemes megjegyezni a neveket, eltenni a műsort, figyelni, kiből mi lesz.

Művészlesés

Mint kíváncsiságunkat nem rejtegető sznobok, szeretnénk országos hírű művészeket szemtől szemben látni. Erre rengeteg lehetőségünk adódik, elsősorban kiállítás-megnyitók (francia szó magyar átírásával: vernisszázsok) és könyvbemutatók alkalmával. Mindkettőt a napilapok is hirdetik, és igazán szívesen látott vendégek a kívülállók is. A kiállítás-megnyitók közül az élő magyar művészek vernisszázsai a legérdekesebbek, hiszen ott a művész. Érdemes a meghirdetett idő előtt érkezni, és belehörpölni az ilyenkor ingyen felszolgált savanyú lőrébe, vagy ellenkezőleg: franciának tűnő, extra száraz (brut) pezsgőbe, mert a beszéd, az bizony nagyon tudományos, transzcendens tud lenni, és sokáig is tud tartani. Utána viszont bele lehet hallgatni a pesti művészvilág magasröptű beszélgetésébe: röpködnek a nevek, a sérelmek és a pénzösszegek.

A könyvbemutatók, leggyakrabban az Írók Boltjában vagy a Helikon Könyvesházban, kisebb megpróbáltatást jelentenek. Ha a beszéd unalmas, akkor arrébb lehet sodródni, ilyenkor más, érdekesebb könyvekben lehet elmerülni. De gyakran van valami akció, egy neves etnográfus például cigánybandát hívott a millenniumi körképről szóló könyve bemutatásához. A könyvek mellett csak teára, esetleg pogácsára, aprósüteményre számítsunk.

Műterem-látogatás

Sok érdekes dolog van Budapesten, de a műterem-látogatásnál kevés érdekesebb van – ez Complicatus mély meggyőződése. Feltéve, ha ahhoz a művészhez mehetünk, akinek a művei tetszenek nekünk. Nos, higgyék el nekem, hogy minden művészhez el lehet jutni előbb-utóbb. A mai magyar képzőművészet közönséghiányban szenved, s a művészek meghatódnak ha érdeklődéssel találkoznak. Amennyiben nincs készen hozott ötletük javaslatom a következő. Menjenek el a Műcsarnok könyvtárába, s töltsenek el egy délutánt azzal, hogy átnézik a Műcsarnok által az utóbbi tíz évben szervezett összes kiállítást. Meglátják, lesz köztük több is, akihez szívesen elmennének. A művészt fel is lehet hívni az utcáról, de tehetünk egy kísérletet a tudós könyvtárvezetőnél, Simon Zsuzsánál, mondván, hogy Török András azt üzente nekünk Simplicissimusszal, hogy kérdezzük meg tőle nem tudná-e elintézni, hogy felkeressük ezt vagy azt a művészt. (Tényleg azt üzentem, nem?)

Ha ő nem vállalkozik erre, akkor marad a telefonkönyv, illetve meg próbálkozhatunk a legnagyobb művészegyesülettel, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületével (V. Báthory utca 10.), ők biztosan elintézik. Az a fontos, ne hagyjuk magunkat eltéríteni, hogy esetleg másik művészhez menjünk, és szögezzük le: nemigen hisszük, hogy vásárolni tudnánk…

12 ajándék Budapest-rajongóknak, emelkedő ársorrendben

A Budapest-rajongó hozzátartozója nehezen tud ajándékot venni a rajongónak. Minden megvan neki, mindent ismer. Hátha mégse?

• A Vak Macska belső ügye című kiváló antológia, antikváriumból. A címadó novella Móricz halhatatlan írása. Benne három Mándy-novella. (Kozmosz, 1983, antikváriumban kb. 800-1000 Ft)

• Mándy Iván: Budapesti legendák. Felvidéki András rajzaival, Az én Budapestem sorozat 3. kötete, 1994. (Minden jobb antikváriumban kb. 500 Ft)

• Üldögélés Mándy Iván emléktáblával jelölt törzsasztalánál a Lukács cukrászdában. (VI. Andrássy út 70., kb. 1000 Ft)

• Fabulya’s wives and other stories. Külföldi barátunknak, bevezetés. Corvina, 1999. Fordította John Batky, 192 oldal. (kb. 1500 Ft)

• Budapest térképe CD-ROM-on, II., jelentősen javított kiadás, Cartographia, 1999. Változtatható „rétegekkel”, távolságméréssel. Be lehet jelölni Mándy helyszíneit. (Például a Libri Könyvpalotában, VII. Rákóczi út 12., 1800 Ft)

• Mándy Iván: Csutak és a szürke ló. Palatinus, 2006. (2000 Ft körül)

• Sándor Pál: Régi idők focija. Film. „Igen, kell egy csapat, még akkor is, ha pályája sincs, ha dressze sincs. És kell valaki, aki mindent feláldoz ezért a csapatért.” (1973, 80 perc, Mokép Videó Kiadó, 2001, Mándy Iván írásai alapján, 2000 Ft)

• Mándy összes novellái, új kiadásban, három kötetben. (Új Palatinus Kiadó, 2003, 4980 Ft)

• A sétáló Mándy Ivánt felismeri egy fodrász a Csokonai utcában, de az élmény nem kölcsönös – fotó műtárgymásolat paszpartúval együtt a Mai Manó Galériában. (VI. Nagymező utca 20. Hét közben 14–19, hétvégén 11–19, 5000 Ft. Nagyon megéri.)

• Recenziónk
• Fülszöveg