Humpday – A legmelegebb nap

Írta: Balkányi Nóra

Az Urban Dictionary szerint a humpday 1. számú értelme egyszerűen „szerda” az angol szlengben: a hét púpja, ami után hamarosan jön a hétvége. A 12. értelem szerint pedig a humpday az a nap a héten, amikor szexelni kell.

Mindig is érdekelt, hogyan néz ki az, amikor valaki eldönti, valamiről filmet forgat. Amikor elhatározza, hogy vizuális formába önti gondolatait, és egy kétdimenziós vetített kép által ad valamit a világnak. Ott van kedvenc világdöngetőnk, Roland Emmerich (A függetlenség napja, Godzilla, Holnapután, 2012) például. Egy reggel felkel, elégedetten belebújik a papucsába (hogyan is tehetne másként?), és arra gondol: mi lenne, ha csinálnék egy filmet, ahol megint elpusztulna a világ, de főleg New York és Washington? A mellette álló valaki pedig (mert persze elmeséli terveit) szeretetteljesen hátba veregeti, és azt mondja: igen, ez nagyon jó, szerintem költs rá egy csomó pénzt! A végeredmény legalább jól néz ki, de még csodálkozunk, hogy válság van.

Ed Wood jótékony szelleme tehát még mindig ott lebeg Hollywood fölött. Létezik a tengerentúlon azonban olyan, hogy amerikai függetlenfilm-fesztivál, ahol felfedezték anno a világnak Steven Soderberghet, Quentin Tarantinót, Robert Rodriguezt és Guy Ritchie-t is. Ez a Sundance, ahol idén a Humpday című film nyerte el a zsűri Különdíját.

Ebben az esetben az a bizonyos filmet-fogok-forgatni reggel Lynn Shelton ébredésével kezdődött. A régebben kísérleti dokumentumfilmesként és vágóként dolgozó Lynn tehát egy szép reggelen felkelt, és gondolt egyet. Mi lenne, ha csinálnék egy filmet két hetero barátról, akik egyszer jól berúgnak és kitalálják, hogy csinálnak együtt egy saját főszereplésű művészpornót, majd a másnap kijózanító fejfájásában sem vetik el az ötletet? Erre jött a titokzatos valaki, jól hátba veregette, és azt mondta: igen, ez nagyon jó.

Adott Ben és Andrew, két régi egyetemi cimbora, akik két külön úton indultak el a nagybetűsben, és már jó pár éve nem találkoztak. Egy éjszaka azonban az örök kóborló művész Andrew hátizsákostul betoppan az éppen gyerekeket gyártani készülő Ben életébe, hogy jól – ha fel nem is – de megforgassa azt. Így történik, hogy míg a jólfésült feleség, Anne vágja a pulykát a két cimbinek vacsorára, ők inkább partiznak egyet, és kellő mennyiségű ajzószer elfogyasztása után elhatározzák, hogy beneveznek egy amatőr pornófilmversenyre. Ami művészi lesz, mert ők ketten csinálják, pedig nem is melegek. Na de akkor mi van?

Innen kiindulva a film folyamatosan intézi kérdéseit a nézőhöz. Meddig mehet el az ember képzeletben, és hol az a bizonyos határ, amit ha átlép, többet nem térhet vissza a vonal mögé? Raszkolnyikovként pontosan kitalálhatunk bármit fejben, mit kéne tenni, hova kéne menni, hogy kéne csinálni azt a bizonyos sorsdöntő valamit. A lehetőség mindig ott van: ugrani a bungee jumping torony tetejéről.

A feszültség jól adagolt, a néző gondolatai végig a két a válaszalternatíva között őrlődnek. Megteszik. Dehogy teszik meg. De igen, meg fogják tenni. Ugyan, nézz már rájuk. A lehetetlen alapötlet mögött ott a felépített dichotomikus világ, amiben a rendező elhelyezte két szerencsétlenjét, hogy azok majd jól felbontsák a rendszert. Így is történik, a vagány, szakállas kalandor mégsem lett olyan hippi, még ha fejkendője van is, a szépház-feleség-megminden fickó pedig mégsem lett olyan hétköznapi, mint amilyennek első látásra tűnt.

A film tanulságát a szereplők szájából is hallhatjuk, hogy félreértés ne essék (mégiscsak Amerika): nem szabad skatulyázni, és mindig kell esélyt adni az újnak, ha az ijesztő is. A film ügyesen játszik a hetero- és homoszexualitás határvonalán, nyíltan mond ki olyan gondolatokat, amiket a mai Magyarország lakóinak például nem ártana hallani. Mindez humorral adagolt, ám nem kellőképpen, kicsit több szellemesség és poén a forgatókönyvbe, és több emberhez juthatnának el ezek a határmozgató gondolatok.

Ügyes, jó kis buddy movie a Humpday, de valami lezárás is kellett volna, a narratív vonal ugyanis a dramaturgiai csúcsról szépen lemászik, majd megrántja a vállát, és egyszerűen tovább megy. Valahogy így.

 A legmelegebb nap (Humpday) – amerikai filmdráma, 2009

Magyarországi bemutató: 2009. december 31.
Forgalmazza: Cirko-Film – Másképp Alapítvány
Rendező: Lynn Shelton
Szereplők: Mark Duplass (Ben), Joshua Leonard (Andrew), Alycia Delmore (Anna), Lynn Shelton (Monica), Trina Willard (Lily)