Hogyan csináljuk? – Athina Rachel Tsangari: Attenberg (film)

Írta: Jeges-Varga Ferenc

Fehérre festett fal előtt két fiatal lány csókolózik. Nyelvükkel mélyen egymás szájába hatolnak. Még sincs benne semmi intimitás, hiányzik belőlük a szenvedély. Elvégre nem szerelmesek bújnak össze: barátnő tanítja a barátnőt. A néző meg bizarr érdeklődéssel tekint az összetapadó emberi lényekre.

A görög származású Athina Rachel Tsangari mozija, az Attenberg első képkockáiban egy ismeretterjesztő film szenvtelenségével mutatja meg a szerelem egyik legbensőségesebb testi megnyilvánulását. Marina még sosem csókolt meg senkit, soha nem kívánt meg se férfit, se nőt. Egy kamaszlány esetében ez teljesen normális is lenne, Marina azonban már a húszas éveit tapossa.

Bella ellenben tapasztalt a szexualitásban. Sokszor és sokféle férfival bújt már ágyba, érett és bő levű hímtagokról álmodik. Készségesen ad hát leckét Marinának, aki undorítónak, visszataszítónak tartja ezt az egész nyálcsere dolgot, legszívesebben elhányná magát a csók után. Mégis érdekli őt, mert mindenki ezt csinálja. Kéne már kezdenie valamit a szexszel.

Marina felnőtt testében gyermeki lélek lakozik. Bellával furcsa páros táncot lejtenek a gyárudvaron, köpködnek az ablakból kilógva, bohóckodnak. A libidót pedig a kutatóösztönnel helyettesíti, ezért előszeretettel néz természetfilmeket, főleg azokat, amiket David Attenborough, vagy ahogy barátnője mondja: Attenberg narrál. Érdekli őt az állatok világa: szokásaik, a mozgásuk, a hangjuk.

Pontosan ugyanígy figyeli az embereket is. Tárgyilagosan közelít a testhez. A maga természetességgel kérdez rá az ondó illatára, a hímvessző morfológiájára, a mellek tipológiájára. Érzelmek nélkül, pusztán a megfigyelés révén jut arra az elhatározásra, hogy lefekszik egy férfival. Hiába gyakorolja azonban buzgón a mozdulatok helyes sorrendjét, neki nem bizsereg semmi ott lent. Az antropológus kíváncsisága önmagában nem viszi közelebb a test fiziológiájának pontosabb megértéséhez. Bármennyire is vágyik a tudásra, ha egyszer teljes mértékben érzéketlen. Vágy nélkül lehetetlen ráérezni a szerelem kémiájára.

Marina életében az egyetlen szeretett lény az édesapja, Spyros. A férfi egyedül nevelte fel a lányát, olyan dolgokat is neki kellett megmutatnia, ami egy anya feladata lenne. Egy apa azonban nem tud egy anyát helyettesíteni. Ebből eredhet Marina hiányos kapcsolata saját nőiségével. Érdekes apa-lánya egymáshoz való viszonya. Nyíltan beszélnek olyan tabukról, mint az apa meztelensége, állathangokat ugrándozva játszanak, rímekbe szedve feleselnek egymással.

Az alumíniumkohóban dolgozó férfi azonban halálos beteg, állapota folyamatosan romlik. Marinának fel kell nőnie. Ahogyan tanulja a világot utaló rítusokat, játékszabályokat, ugyanazzal az egykedvűséggel elemzi az elmúlást is. Apjával van haláláig, aztán elrendezi a hamvasztást, ami Görögországban szinte lehetetlen: a katolikus egyház nem engedélyezi az eljárást. A temetkezési vállalkozó előzékeny javaslatára így Bulgáriába küldik turistáskodni az elhunyt holttestét.

Pontosan az ilyen apróságok miatt szép film az Attenberg. Még a legkomorabb pillanatokban is megjelenik egy kis humor. Mert azt azért szögezzük le, hogy a film játszóhelye nem az utazási irodák katalógusának színes mediterrán világa. Rideg és szürke ipartelepek munkáslakásaiban élnek a szereplők. És csak a háttérből hallatszódik a tenger megnyugtató morajlása. Marinával ebben az ingerszegény környezetben nem történik tulajdonképpen semmi. Csak annyi, mint mindenki mással.

Meglehetősen szikár történettel van dolgunk, ami a maga csöndes és zavarba ejtő módján komoly metafizikai kérdéseket feszeget. Élet. Halál. Mit tudunk róluk? A tapasztalatszerzés a megfigyeléssel kezdődik, más, fejletlenebb élőlények tanulmányozásával. Az alapvető törvényszerűségek már ebből leszűrhetőek.

Aztán jön az ember, végül önmagunk szemrevételezése. A próbaüzem, majd a működés. Marina is így építkezik. Egyelőre külsőleg szemlél. De eljön az idő, amikor benne kell lennie a létezésében. A válaszokat igazából akkor kaphatja meg a kérdéseire.

Athina Rachel Tsangari: Attenberg, 2010

Magyarországi bemutató dátuma: 2011. május 31. (Forgalmazó: Cinefil Co és a magyarhangya)

Rendező: Athina Rachel Tsangari

Szereplők: Ariane Labed, Evangelia Randou, Vangelis Mourikis, Giorgos Lanthimos

Magyar feliratos előzetes: