Előhívás | Nádasdy Ádám: 100 év ― 100 kép ― 100 gondolat

K É T  H A N G O N

Eszéki Erzsébet |

A kötet júniusi megjelenésekor többen megírták, hogy a zseniális fotógyűjtemény, a Fortepan 10. születésnapja alkalmából született meg ez a könyv, amelyben 100 év 100 fotójához írt Nádasdy Ádám költő, műfordító rövid szövegeket. Az Olvassbele.com korábban már beharangozta a könyvet.

Személyes leszek, de van mentségem rá: ez a hang jól illik az 1890-től 1989-ig tartó 100 évet életre keltő kötethez. A rövid, mesélős szövegek ugyanis még akkor is mélyen személyesek, amikor szerzőjük mértéktartó eleganciával információt ad egy-egy kép kapcsán. Már a képválasztás is személyes döntés eredménye, az pedig végképp az, hogy mit látott meg egy-egy fotón.

Azért leszek még személyes, mert éveken át készítettem „képes interjúkat” ismert személyiségekkel (az első sorozatból jelent meg az Így látunk mi című kötetem a Corvina Kiadó gondozásában). Mindig izgalommal vártam, milyen festményt választ a következő interjúalanyom, majd hosszan nézegettem a képet, s igyekeztem kitalálni, vajon miért fontos számára a mű. A beszélgetés meg szinte mindig meglepetéseket hozott, gyakran elámultam, ki mit bont ki egy festményből.

A bő 100 képes interjú után különös kíváncsisággal vettem kézbe a Kossuth Kiadó 100-as kötetét. Már az első három kép és szöveg magával ragadott. A legelső, 1890-es fotónál, amelyen Hirschhäuter fényképész névjegye látható, elbűvölt az, ahogy a régi mester a betűket formálta, ugyanakkor taszított az egész zsúfoltsága, dagályossága. Nádasdy Ádám szintén megjegyezte: „lenyűgöző, hogy mire volt akkoriban idő és szakértelem.” De ő is úgy érzi, ahogy én: „fojtogató gazdagságban tekergőznek a növénydíszek”.

A második szöveg viszont meglepett, mosolyra késztetett. A képen lévő, a fotózáshoz szépen öltözött menyecske, aki a libákat őrzi, nem mozdult be, ami természetesnek is mondható. De mi van a libákkal? – kérdezi a képhez kapcsolódó miniesszé. Ez föl sem ötlött bennem, pedig logikus, hiszen 1891-ben hosszú exponálási időre volt szükség.

Az 1892-es fotó varázsos hangulatot tár elénk, a pesti Teréz körút egy részletét látjuk, régi villamosokkal, lovaskocsival. A legszebb azonban Nádasdy Ádám megjegyzése, és ettől lett izgalmas a fotó és a szöveg együtt: „Képünkön bal oldali közlekedés van, ez a villamosokon nem nagyon látszik, de a lovakon igen, mert azok csak előre tudnak menni.”

Így megy ez 100 éven, 100 képen át. Az előző idézetekben is felcsillanó humor gyakran jellemzi az apró novellákat. Sok helyen érzékelhető a rácsodálkozás, az, ahogyan a képektől inspirált szerző maga is fölfigyelt egy-egy érdekes apróságra, mozzanatra.

Szellemesség, mesélőkedv és olykor finom érzelmesség hatja át Nádasdy írásait. Meg bámulatos sűrűség – ahogy az illik is egy költőhöz. Máskor meg kibújik belőle az információt érdekesen, könnyedén tálaló tanár. Olyasvalaki, aki mindegyik kis történetében könnyed, finom és elegáns tud lenni. Ebben az országban, ahol fájóan hiányzik a polgárság, ő maga „a” polgár, akinek a gondolkodásában és a horizontjában is érzékelhető az idő és a személyes tér tágassága.

Egy-egy mondatából olykor fél élet bontható ki. Például az 1948-as, Költözés című képről az akkori társbérletek jutottak az eszébe. A kényszerű együttlétek, amelyek néha pokollá tették a társbérletben lakók életét. „De láttam olyat is, ahol csendes-hűvös utálattal, harmonikusan elvoltak éveken át…” – fűzi hozzá. Ebből a mondatból akár egész filmet lehetne forgatni, szinte látom a figurák mindennapjait ebben a harmonikus utálatban.

Nádasdy Ádám vonzódik a régi villamosokhoz, buszokhoz – főleg az emeletesekhez – meg a vonatokhoz. (Ahogy én is.) Fölfedez olyan részletet, amit mi észre se vettünk, és jót derülhetünk a frappáns összegző csattanón. Vagy éppen mi figyeltünk fel valamire, esetleg formai bravúrra, amit ő nem említett. Neki más volt fontos abban a történetben, mást emelt ki – és éppen ez a szép a kötetben.

Az újjáépített Lánchíd 1949-es avatásakor készült fotón Rákosi Mátyás tapsol, tőle balra Kádár János néz bizakodón a jövőbe. A képhez fűzött mininovella így zárul: „De a Lánchíd valóban újjáépült, és – ellentétben a Rákosi-rendszerrel – ma is áll. A diktatúrák kevésbé tartósak, mint a lánchidak.” Szép mondat, bár most, sajnos, ebben sem lehetünk biztosak…

Előjönnek a személyes emlékek azokból az időkből is, amikor már mi is éltünk. Az 1968-as fotón egy korabeli cukrászda látható, hatféle fagylalttal. Újra érzem a számban a csupa jég és cukor fagyik rémes, üres ízét. Pár évvel később képes voltam Budáról csak azért átzötyögni a pesti Népszínház utcába, mert az ottani maszek finom, krémes fagylaltot árult. De ez nem vált ki belőlem nosztalgiát, sőt! Nádasdynál is csak a régi villamosok, buszok láttán szólal meg valami halvány nosztalgikus hang, ami egyébként a kötetre egyáltalán nem jellemző.

Kulcsszó volt viszont számomra az előhívás. Többszörösen is. Először is tudjuk (illetve ez már a fotózás múltja): a filmre készült felvételeket elő kellett hívni. Varázsos a pillanat, amikor a sötétben kirajzolódik a papíron, amit a fotográfus az exponáláskor érdekesnek talált. A könyvben szereplő fotókat is elő kellett hívni ahhoz, hogy láthatók legyenek, és mára emlékképekké, sőt: a Fortepannak és ennek a kötetnek köszönhetően közképekké válhassanak.

De az előhívás most és itt megsokszorozódik. A választott 100 fotó emlékeket, gondolatokat hívott elő, és a szövegekben kis korrajzok tárulnak elénk. Megidézik a régi, akár 100 évvel ezelőtti időt, de azt is, hogy szerzőjük miként viszonyul ma a képen látható múlthoz. Újabb „előhívásként” pedig mindehhez az társul, hogy a néző/olvasó is beléphet a kötet által megelevenített időbe és térbe.

Nagyszerű kiadvány a Fortepan, Nádasdy Ádám, a szerkesztő Medgyesy Zsófia és az olvasó közös könyve. Igen, a miénk is, mert a saját fantáziánkat is meglódítja. Érdekes és tanulságos lenne, ha sorozattá nőné ki magát a remek ötlet, újabb 100 fotóval, írói-költői képzettársításokkal. Szépen megrajzolnák, hol is élünk.

Nádasdy Ádám: 100 év – 100 kép – 100 gondolat
A fotókat előválogatta: Horváth Edit
Kossuth Kiadó, Budapest, 2020
208 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 5092 Ft,
e-könyv változat 2990 Ft
ISBN 978 963 544 0689 (papír),
ISBN 978 963 544 1440 (e-könyv)