Próbálj magadra figyelni | Shunmyo Masuno: Az egyszerű élet művészete

Posted on 2019. június 12. szerda Szerző:

0


Bodó Viktória Booklány |

Annyi minden hiányzik az életünkből manapság, hogy felsorolni is nehéz, de a legfontosabb talán az, hogy nem figyelünk, nem tudunk figyelni. Nem élünk a jelenben, csak rohanunk, loholunk valami után, meg akarjuk venni a dolgokat, amikre nincs is szükségünk, a pénzből, ami nem a miénk, hogy lenyűgözzük azokat, akiket még csak nem is kedvelünk.

Ebben a mondvacsinált hajszában nem érünk rá azzal foglalkozni, ami valóban fontos: a klímakatasztrófával, amit magunk idézünk elő (lassan visszafordíthatatlanul) és ami elől nem lesz menekvésünk, a családunkkal, aminél nincs fontosabb, és az egészségünkkel, ami nélkül nincs semmink. Aztán egy nap felébredünk, és nem is tudjuk, hogy az lesz számunkra az utolsó. Meghalunk úgy, hogy valójában nem is éltünk soha. Csak léteztünk. A minket körülvevő bőségben, ordító belső ínséggel.

Az ún. önsegítő könyvek a fentiekből eredő ellentmondásokat próbálják kiaknázni, miközben közhelyeket puffogtatva próbálják elérni a valódi céljukat: hogy kifizessük az árukat. Ebben a könyvdömpingben nagy ritkán azért mégis lehet kincsekre lelni. Ilyen kincs, mit kincs, valódi gyémánt Shunmyo Masuno (MASZUNO [családnév] Sunmjó) könyve, Az egyszerű élet művészete. A könyv, amit receptre kellene felírni mindenkinek, és utána megkövetelni az elolvasását is. A könyv, ami többet segít a belőle áradó harmóniával, mint gondolnánk. A könyv, ami ráébreszthet arra, hogy a céges autó és az instaposztok, a facebookra fotózott nyaralások és kirakatéletek mennyire távol állnak mindattól, amit egyszerűen így nevezhetünk: élet.

Shunmyo Masuno zen buddhista szerzetes, a négyszázötven éves Soto Zen templom főpapja, egyetemi tanár, valamint díjnyertes kerttervező. Ahhoz, hogy megértsük, ez mit is jelent valójában, érdemes megkeresni az internet bugyraiban az általa tervezett közösségi tereket és magánkerteket. Magával ragadó harmónia, letisztultság és valami mélyről jövő bölcsesség árad a munkáiból, és ezt közvetíti a könyve lapjain is. Senkit ne riasszon el mindez egy pillanatra sem! Hétköznapibb nyelven nem is íródhatott volna Az egyszerű élet művészete. (Laik Eszter jól illeszkedő, egyszerű fordítása az angol kiadásból.) Nem papolni szeretne, hanem felnyitni a szemünket. Száz rövid gyakorlatot tartalmaz az élet kiaknázására. Százegynehány oldal: minden napra egy jótanács, gyakorlat, hogy megtanuljuk azt, amit elfelejtettünk: igazából élni. Úgy inni a kávét öt percen át, hogy nincs más, ami fontosabb abban az öt percben, telefon nélkül, a teendők pörgetése nélkül. Csak a gőzölgő csésze és mi. Illat, íz, nagy levegő, nyugalom. Öt perc, nem több; nem sok egy egész napból. Innen indulva jutunk el, szépen, fokozatosan a nehezebben megoldható dolgokig. Jelenben létezni, azzal foglalkozni, ami éppen történik: az sem könnyű feladat, ám megszabadulni a negatív gondolatoktól, bízni magunkban és készen állni az életben adódó kihívásokra szinte mindennél nehezebb feladatnak tűnik.

Hányszor hallottuk már a frázisokat: „Ragadd meg a napot!” vagy „Bízz magadban!”, ám egy világban, amiben minden ezek ellen hat, azt soha, senki nem mondta el érthetően, a mindennapokba is beépíthető módon: hogyan kellene ezt megtennünk. Mostanáig. Ha figyelmesen olvassuk, békét nyerhetünk ettől a könyvtől. Pár pillanatnyi tiszta, belső, építő békét, ami majd erősebbé tesz. Ennél nagyobb ajándékot egy nyugati ember talán nem is kívánhat magának.

Végezetül pedig álljon itt néhány fotó a szerző által tervezett kertekről. Hiszen mi magunk vagyunk minden kert.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Shunmyo Masuno:
Az egyszerű élet művészete

Fordította: Laik Eszter
21. Század Kiadó, Budapest, 2019
220 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes webshop ár 2617 Ft
ISBN 978 615 591 5581

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

»A világot nem könnyű megváltoztatni, és ha nem úgy működik, ahogy szeretnénk, jobb, ha önmagunkon változtatunk« – tanítja Shunmyo Masuno. Százféle információ zúdul ránk, felőrli napjainkat a szüntelen sietség és a jövőtől való szorongás. Nem szívesen gondolunk arra, hogy az élet egyszer véget ér, félresöpörjük a múlandóság apró jeleit.

Azonban a kis változásoknak is van hatásuk. Ha mindennap szánunk néhány percet arra, hogy ne gondoljunk semmire; ha evés közben nem figyelünk másra, csak az ételre; ha megszabadulunk a felesleges tárgyaktól, de az igazán fontosakat becsben tartjuk; ha elfogadjuk a valóságot olyannak, amilyen – korábban nem tapasztalt nyugalomban és békességben lehet részünk.