Bedő J. István |
A múlt századnak kevés olyan szereplője van, akit szinte naponta idéznek a legkülönbözőbb szövegkörnyezetekben – Rodolfo ilyen. A legek legje. Legismertebb, legidézettebb, még azok számára is, akik előadáson, személyesen nem is láthatták. (Kínos talán, de még politikusi kontextusban is fölemlegetik legendás szavait a kézfigyelésről és a csalásról. De ő művész volt, ellentétben azokkal, akiknek a kezét hiába figyeljük…)
Nem illendő privát dolgokkal előhozakodni, de egyszer családilag jártunk a Kálmán Imre utcai lakásban. A közvetlen előzményeket nem tudom, de apámat és Rodolfót – Rudi bácsit – elég sajátos, és szerencsére megismételhetetlen élmények kapcsolták össze: ugyanis együtt voltak munkaszolgálatosok, vagyis muszosok. (Továbbá Alfonzóval, a grafikus, díszlettervező-zseni Vogel Eric-kel, meg mindazokkal, akiket egy erkölcstelen törvény halálra ítélt.)
Védték az „ezeréves magyar hazát”, az Árpád-vonalat építették. Pontosabban ez lett volna küldetésük célja. (Apám előadásában: Aztán jöttek az oroszok, és így csináltak, phü – mutatta is, ahogy a gyerekek a pitypang bóbitáját elfújják –, és volt Árpád-vonal, nincs Árpád-vonal.)
De azt már szintén csak a családi legendákból tudom, hogy a muszosok főleg Rudi bácsi kezeit védték, mert az számukra a túlélés biztosítéka volt. Kártyatrükkökkel, innen-onnan elővarázsolt vagy éppen eltüntetett pénzekkel, tárgyakkal, szinte rekvizitek (preparált segédeszközök) nélkül ő volt a muszos század megmentője. Amíg az őrmester vagy hadnagy uraknak trükközött – a század lazíthatott és (meg)menekülhetett.
De a látogatásunkkal kezdtem. Szóval karnyújtásnyira tőlünk tűntek el és kerültek elő a kártyalapok, talán a szétbomló és összekapcsolódó karikákat is csörgette előttünk, és végül töltötte bele a „tejet” a tölcsérré csavart újságba – amelyen aztán semmi nem látszott a szétcsavarás után. Az emlék töredezett, az élmény sértetlen.
Nos, a bűvészkirály emlékkiállítása most vándorolt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba (Kecskemétről). Meg lehet nézni közelebbről rekvizitjeit, amelyeken a felnőtt szem már felfedezi a trükköt is – persze én sem árulom el, hogy mit –, rengeteg a plakát, a fénykép, a filmjelenet – de mindenki figyelmébe egyetlen tárgyegyüttest ajánlok: Rodolfo fellépő bőröndjét. Ebben található az összecsukható állvány, a kis nyeles zsák (amiben minden eltűnik), a kötelező kártyapaklik, meg a mindig gondosan fényesített, kisámfázott cipő – mert az utánozhatatlan elegancia is hozzá tartozott a Rodolfo-jelenséghez. (És egy finom szemöldökceruza, amivel megrajzolta a híres vékony bajuszt.)
Amit színpadon vagy a cirkusz porondján csinált, ma inkább mikromágiának nevezhető. Nem tüntetett el hatalmas autót, hatalmas repülőgépet – csak úgy egyedül, feltűrt ingujjal, a két csudálatosan gyakorlott és edzett kezével volt hatalmas. És mindig előre szólt, hogy csalni fog.
A Kecskeméti Katona József Múzeum Szórakaténusz Játékmúzeuma és Műhelye által indított vándorkiállítást – stílusosan – bűvészszám és Gálvölgyi János néhány perces emlékezése nyitotta meg.
Helye: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
1036 Budapest, Korona tér 1.
Csak szeptember 8-ig tekinthető meg!
Posted on 2019. május 19. vasárnap Szerző: olvassbele.com
0