Mélységesen mély… a fiók | Siri Hustvedt: Amit szerettem

Posted on 2018. december 8. szombat Szerző:

0


Bodó Viktória Booklány |

Az Amit szerettem két család története, bár hívhatnánk családregénynek vagy fiktív memoárnak is. A mesélő, Leo Hertzberg professzor visszaemlékezése az életére, annak legfontosabb szereplőire, évtizedeire: barátokra, családra, örömre és tragédiára.

A kiindulópont egy fiók, egy titkos rekesz, amiben Leo a számára fontos tárgyakat (és legkevésbé sem a legkedvesebb, vagy a nem csak neki kedves dolgokat) tárolja, és olyan akkurátusan rendezgeti, ahogy magunkban rendezgetjük életünk kulcsfiguráit. Némely dolgok közelebb, mások távolabb kerülnek egymástól, annak függvényében, hogy milyen élményeket hoz az élet. A fiók hordozza életének láncszemeit. A barátságát Bill Wechslerrel, a divatos, felkapott festővel, és annak családjával. A két férfi egy műtárgy megvásárlása kapcsán köt barátságot, majd egymás mellé, pontosabban fölé költöznek. Családot alapítanak, gyerekük születik, ezeket próbálják felnevelni a maguk képességei szerint. Próbálnak jó férjek és apák lenni, ám sokkal inkább megélni próbálják az életet. Annyira igyekeznek, hogy a születések, bemutatók és válások, kritikusokkal vívott küzdelmek, és egyéb történések mellett már valóban csak igyekezni jut energiájuk.

Olyan könyv ez, amiben minden momentumnak filozófiai jelentése is van. Nem véletlen, hogy Leo a családjával Billék lakása alatt éli le az életét – ebben a könyvben semmi sem véletlen. Olyan erősen rányomja a bélyegét a hosszú évtizedekre a Wechsler család, hogy lassan nem lehet szétszálazni, mi csak az övék, és mi a közös érzés, élmény, tragédia, öröm és bánat. Bill művészete sem mentes a mögöttes tartalmaktól. Hustvedt olyan műkritikusi részletességgel állítja össze a festő egy-egy kiállítását, hogy az önmagában életműnek felelne meg.

Miközben az olvasó betekinthet a SoHo virágzó művészvilágába, mellé ízelítőt kap a soha nem alvó város trendjeiből, gyorsan változó divatjából és művészetéhségéből is. Meg persze, abból, hogyan darál be mindent és mindenkit a siker, az ömegvalósítás utáni vágy. Életek mennek rá erre, a szó szoros és tágabb értelmében is.

A regény komótos, kényelmes tempóban árad, tág teret, és elegendő időt hagyva az olvasónak az elmélkedésre. Világot teremt, amely kényelmes, elegáns, szenvedélyes – de mindenekfelett művelt. A magánélet szemszögéből látjuk a művészvilágot, a menő művészek életét, beleértve természetesen a hivatásuk vonatkozásait is. Jólesően merül el az olvasó ebben a nem tökéletes, de kétségkívül imponáló közegben, mereng el a sajátos, mégis annyira ismerős életek, karakterek láttán. A merengés azonban véges, addig a pillanatig tart, amíg a könyv egy nagyot nem fordul, és az utolsó harmadban valami egészen mássá változik át: egy hétköznapi halandó meséjévé. Tragédiákat sem nélkülöző memoárrá válik – egy idős ember elmélkedik az élete folyásán.

Siri Hustvedt regénye: áldás a világunknak. Kortárs klasszikus, ami rétegzettségével, nyelvezetével, gondolatiságával méltán nyűgözött le világszerte minden kritikust és olvasót. Olyan keresetlen könnyedséggel ír a New York-i középosztály életéről, olyan érzékenyen, ami a legvaskalaposabb amerikai irodalomelleneseket is leveszi a lábáról. Kortalan könyv, a lélek legbensőbb bugyrairól, ritka mélységekkel és magasságokkal. Stílusa, nagyvonalúsága, eleganciája csaknem megragadhatatlan.

Farkas Krisztina míves fordítása kétségkívül felnő az eredeti szöveghez. A könyvet receptre írnám fel mindenkinek, aki színtiszta, briliáns irodalomra áhítozik. Akkor is, ha még nem tud róla, hogy erre van szüksége.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Siri Hustvedt (Fotó: Marion Ettlinger)

Siri Hustvedt: Amit szerettem
Park Kiadó, Budapest, 2018
464 oldal, teljes bolti ár 3950 Ft,
kedvezményes webshop ár a park.hu-n 3160 Ft,
ISBN 978 963 355 3343

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„A rólunk szóló történeteket csakis múlt időben mesélhetjük el. Visszafelé peregnek onnan, ahol a jelenben állunk, és többé nem a történet szereplői, hanem a szemlélőik szólalnak meg” – írja az idős Leo Hertzberg művészettörténész professzor a regény utolsó lapjain. Van egy titkos fiókja, abban tartja mindazt, amit szeretett, mindazt, ami azokra emlékezteti, akiket valaha szeretett. Attól függően, hogyan rendezgeti őket, hogyan viszonyulnak ezek a tárgyak egymáshoz a térben, hívódnak elő érzései és a múlt eseményeinek értelmezései.

Hertzberg professzor fiatalkorában vásárolt egy Bill Wechsler-festményt. Majd Wechslerék a szomszédjukba költöznek, és így veszi kezdetét a szerelemnek és barátságnak, veszteségnek és helytállásnak ez az erőszaktól, kétszínűségtől, gyilkosságtól és szenvedélytől legkevésbé sem mentes, rendkívüli története. A SoHo kifinomult művészvilágának galériáiban és a művészeti egyetemeken forgolódó Hustvedt-hősök olyannyira el vannak foglalva azzal, hogyan tegyék láthatóvá önmagukat a külvilág számára, hogyan váljanak ők maguk is műalkotássá, hogy saját életük megélésére nemigen marad idejük. Hazugságaik, megtévesztéseik és bizonytalanságaik láttán az olvasó újra meg újra felteszi a kérdést, hogy vajon érvényesek-e még napjainkban a viselkedésünket irányító társadalmi, pszichológiai és erkölcsi korlátok.