Sallai R. Benedek: Egy kezdő politikus naplója (előzetes, részlet)

Posted on 2018. március 5. hétfő Szerző:

0


Nevem: Sallai Róbert Benedek. Az emberek leginkább Eserbének, Róbertnek vagy Benedeknek szólítanak. Foglalkozásom: LMP-s politikus.
Politikai példakép: Őfelsége I. Fülig Jimmy, a Boldogság-szigetek uralkodója.
Feltűnő ismertetőjeleim: komoly vagyok, nem szeretem a vicces embereket és bocskaiban járok, amikor vesz a média. Ezzel másokat idegesítek, de ezt anyukám nem tudja — haragudna érte, hogy bosszantom az embereket.

Előszó

Furcsa a 21. század. Valaha, ha valaki naplót írt, azt nem olvasta senki, legfeljebb az utókor, és leginkább – néhány földrajzi felfedező kivételével – a magánszféra része volt. Ennek ellenére én úgy kezdtem naplóm írásába, hogy elejétől kezdve nyilvánvaló volt, hogy ezt a publikumnak szánom. Nyílt naplóírásommal betekintést szerettem volna engedni azokba a mindennapokba, amelyeket megválasztott országgyűlési képviselőként élek. Ameddig meg nem indult a 2014-es kampány, jóformán azt sem tudtam mi az a Facebook, majd mindennapjaim részévé vált – eleinte szinte napi, majd egy év elteltével heti rendszerességgel róttam szorgalmasan soraimat, végül talán ritkábban.

Lelkesedéssel, humorérzékkel és sok-sok tenni akarással vágtam bele a munkába, de jöttek az életemet felforgató politikusi mindennapok, ami kissé más lett, mint amire számítottam. Mindent leírtam. Az első napok csetlését-botlását, parlamenti eltévedéseket, az első elhibázott felszólalást, elrontott televíziós interjút, személyes benyomásokat, hadarásomat, bosszúságokat, örömöket, aggodalmakat, reményeket – amikor csak volt egy kis időm, írtam. Persze fényképeztem is, ezt sajnos most nem áll módomban megmutatni, de a teljes naplóm a honlapomon képileg is igyekezett megőrizni sok mindent a mindennapokból.

A jelen összeállítás egy tőlem független szerkesztő válogatása a teljes naplóból, jelentős mértékben rövidítve az anyagot. Nem tagadom, nem volt lelkierőm átolvasni, hogy mi maradt, és mi került ki. Nem szeretem a magam írását visszaolvasni, és csak bizakodni tudok abban, hogy lesznek, akik több időt tudnak szánni e kötet forgatására, mint ahogy nekem lehetőségem volt a krónikát vezetni.

A naplóírásom legnagyobb hibája talán az eltérő stílus. Voltam ironikus hangulatban, volt jó és volt rossz napom, voltam elkeseredett és voltam bizakodó. Volt, hogy leírást szerettem volna és tájat megörökíteni soraimmal, volt, hogy csak pongyolán meséltem. Néha bosszús voltam és bántó, máskor szeretettel teli.

Ahogy telt az idő, változott a viszonyom az emberekkel, a képviselőtársakkal és magával a politikával is. Példaként írhatom, hogy amíg eleinte a volt államtitkárt láttam Gőgös Zoliban, egy év ismeretség után már a szövetségest, aki érti amiről beszél, és tapasztalatai a gyakorlatból erednek, és szinte haver. A Jobbikban eleinte a nácikat láttam, majd megismertem pár igazán jó embert ott is. A neveltetésem miatt jelentős fenntartással kezelt szociknál is hasonlóan alakult. Pár emberrel jóban lettem, de végül megállapítottam, hogy a parlament sem más, mint az ország. Mindenhol vannak jó emberek, s mindenhol vannak, akik ha nem lennének sehol, jobb lenne.

Naplóm nem más tehát, mint tényleg egy napló, de talán egyben egy kortörténet, egy élménybeszámoló napjaimról, mindennapi harcaimról, ténykedéseimről és küzdelmeimről, beszámoló arról, hogy telt ez az elmúlt négy év.

Nem tudom, kire milyen hatással van, ha eltöltött négy évet a parlament falai között országgyűlési képviselőként, de bizonyosan a legtöbbeket megváltoztatja. Megtiszteltetéssel és alázattal igyekeztem fogadni a megbízást, ami hol sikerült, hol nem, de visszatekintve mindenképpen be kell valljam, bármennyire is vágyok innen el: olyan tapasztalatokat szereztem, amit nem hinném, hogy feledek életem hátralévő részében. Néha volt illúzióm, hogy hazámat szolgálom, néha volt aggályom, hogy jól szolgálom-e, néha bizonytalan voltam, de legtöbbször mégis eltökélt és határozott, mert abban hittem, hogy gyermekeim jövője is a tétje annak, hogy jól végzem-e a dolgom. S ez nyomasztott – nem ritkán. (…)

Naplórészlet

Valamikor a 80-as évek végén kezdődött. Dédnagyapám nevelt leginkább, akivel egy szobában laktam, akivel a legtöbb időt töltöttem, aki megtanított ultizni. Ő egykoron kuláklistán volt, átélte muraközi lovainak az elhajtását. Imádta Margaret Mitchell Elfújta a szél című könyvét, szerintem öregségére szentimentális lett. Kiváló, nagyszerű ember volt, imádtam, és amikor a túrkevei »Vörös Csillag Filmszínház« egy este két részben levetítette a könyvből készült filmet, ott ültem dédnagyapám mellett, és értetlenül néztem könnyeit, ahogy ismételgeti a film végén: »csak a föld, csak a föld, csak a föld…«

Talán a sors akarta tehát, hogy most, amikor ezt a lehetőséget kaptam az élettől, hogy a parlamentbe menjek dolgozni, akkor az első, amivel foglalkozhatok, az a termőföld. Nem misztifikálom túl a föld kérdését, teljesen magától értetődő módon gondolom, hogy a termőföld mindennek az alapja. A vidéki munkahelyteremtésnek, a helyben maradásnak, a családok összetartásának, a közösségek védelmének, és számomra teljesen nyilvánvalóan a magyar gazdaságnak, a magyar jövőnek is kulcskérdése.

Sallai Róbert Benedek

Ökopolitikával foglalkozó politikusként, természetvédőként arra eszméltem, hogy dédnagyapám szentimentalizmusa ésszerű gazdasági alaptétel: minden nemzet legfontosabb gazdasági alapja az a természeti erőforrás, ami a határain belül rendelkezésre áll.

* * * *

Sallai R. Benedek: Egy kezdő politikus naplója
Kossuth Kiadó, Budapest, 2018
320 oldal, teljes bolti ár 3400 Ft,
kedvezményes webshop ár 2720 Ft,
ISBN 978 963 099 1384

Sallai Róbert Benedek (Mezőtúr, 1974) magyar természetvédelmi mérnök, biogazdálkodó, politikus. A rendszerváltást követően a zöldmozgalom aktív résztvevője, elsősorban a Nimfea Természetvédelmi Egyesületben tevékenykedett. 1998 és 2002 között, valamint 2010-től túrkevei önkormányzati képviselő. A 2014-es országgyűlési választáson a Lehet Más a Politika országos listájáról szerzett parlamenti mandátumot. Az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke.