Mary Higgins Clark, Alafair Burke: A Csipkerózsika-gyilkosság (előzetes, részlet)

Posted on 2018. március 2. péntek Szerző:

0


Tizenöt éve annak, hogy Casey Cartert bebörtönözték a vőlegénye meggyilkolásáért, ám a magát mindvégig ártatlannak valló nő elszántan küzd azért, hogy tisztára mossa a nevét. Úgy látja, ártatlansága bebizonyításának egyetlen módja, ha a megtörtént eseteket feldolgozó sorozat, A gyanú árnyékában következő epizódja az ő történetét meséli el…
A műsor producere, Laurie Moran hisz Casey ártatlanságában, és szeretne neki segíteni. De mivel társa, Alex Buckley szünetelteti a televíziós tevékenységét, a sorozat új házigazdát kap a Harvardon végzett, nagymenő jogász, Ryan Nichols személyében. A nagyképű Ryan átveszi a műsor irányítását, sőt megpróbálja lebeszélni Laurie-t Casey ügyéről, mivel ő biztos a nő bűnösségében.

Prológus

A vádlott álljon fel!

Casey remegő térddel állt fel a székéről. Tökéletes testtartással állt – vállak hátrahúzva, tekintet előreszegezve –, de a lába imbolygott alatta.

A vádlott. Ebben a tárgyalóteremben három hete mindenki „a vádlott”-ként utal rá. Nem hívják Casey-nek. Sem a rendes nevén Katherine Carternek. És semmi esetre sem Mrs. III. Hunter Raleigh-nak, azon a néven, amelyet ma már viselne, ha másként alakultak volna a dolgok.

Ebben a teremben jogi kifejezésként kezelik, nem hús-vér személyként, aki mélységesebben szerette Huntert, mint azt lehetségesnek gondolta.

Amikor a bíró lepillantott a pulpitusáról, Casey hirtelen kisebbnek érezte magát a százhatvan centiméterénél. Holtra rémült gyerek volt, aki egy rossz álomban egy mindenható varázslóra tekint fel.

A bíró következő szavaitól egész testén végigfutott a hideg. Elnök asszony, sikerült az esküdtszéknek egyhangú ítéletet hoznia?

Egy női hang válaszolt.

– Igen, bíró úr.

Végre elérkezett a nagy pillanat. Három héttel ezelőtt kiválasztották Litchfield megye tizenkét lakóját, hogy ők döntsék el, Casey szabadon elmehet, vagy élete hátralévő részét börtönben tölti. Bárhogyan döntenek is, többé már nem lesz osztályrésze az a jövő, amelyet elképzelt. Nem lesz Hunter felesége. Hunter meghalt. Amikor Casey esténként lehunyta a szemét, még mindig látta maga előtt a vért.

Az ügyvédje, Janice Marwood óva intette, hogy ne akarjon semmit kiolvasni az esküdtek arckifejezéséből, Casey azonban nem tudta megállni. Lopva az esküdtszék alacsony, telt, kedves, szelíd arcú elnöknőjére pillantott. Úgy nézett ki, mint azok az asszonyok, akik mellé Casey édesanyja leülne a gyülekezeti piknikeken. Casey a kiválasztási szakaszból emlékezett rá, hogy a nőnek két lánya és egy fia van, és újdonsült nagymama.

Egy anya és nagymama bizonyára emberi lénynek tekinti, nem szimplán vádlottnak.

Casey valami reményt keltő jel után kutatott az asszony arcán, de az kifejezéstelen maradt.

A bíró ismét megszólalt. Elnök asszony, kérem, olvassa jegyzőkönyvbe az ítéletet!

A beállt csönd mintha egy örökkévalóságig tartott volna. Casey a nyakát nyújtogatva pásztázta a tárgyalóteremben ülő tömeget. Közvetlenül az ügyész asztala mögött ott ült Hunter apja és az öccse. Nem egészen egy évvel ezelőtt úgy volt, hogy bekerül a családjukba. Most viszont esküdt ellenségükként néztek rá.

Gyorsan az „ő” sora felé fordult, és tekintete azonnal egy szempárra szegeződött, amely az övéhez hasonlóan ragyogó kék és csaknem ugyanolyan ijedt volt. Hát persze, az unokanővére, Angela itt van. Angela az első naptól fogva mellette állt.

Angela mellett, a kezét szorongatva ült Casey édesanyja, Paula. Sápadt volt, és vagy öt kilóval könnyebb, mint Casey letartóztatása idején. Casey arra számított, hogy az édesanyja másik kezét is fogják, de azon az oldalon egy jegyzetfüzetet és egy tollat tartó idegen ült mellette. Egy újabb riporter. Hol van az édesapja? Casey szeme vadul kereste az arcát a tárgyalóteremben, remélve, hogy csak nem vette észre valami miatt.

De nem, a szeme nem csapta be. Az édesapja nem volt ott. Hogy teheti meg, hogy éppen ma nincs itt?

Figyelmeztetett, gondolta Casey. „Fogadd el a vádalkut! – mondta. – Akkor még lesz időd egy másik életre. Akkor még végigvezethetlek a templomi padsorok között, és megismerhetem az unokáimat.” Azt szerette volna, hogy a kicsik El Jefének, a Főnöknek nevezzék.

Abban a pillanatban, amikor megértette, hogy az édesapja nincs a tárgyalóteremben, Casey pontosan tudni vélte, mi fog történni vele. Az esküdtszék bűnösnek fogja kimondani. Senki sem hiszi el, hogy ártatlan, még apu sem.

A szelíd arcú asszony, kezében az ítéletet tartalmazó papírlappal, végül megszólalt:

– Az első vádpontban, a gyilkosság vádjában az esküdtszék a vádlottat… – Az elnök asszony itt köhintett egyet, és Casey hallotta, hogy a karzaton valaki felnyög.

– …nem találta bűnösnek.

Casey a kezébe temette az arcát. Vége van. Nyolc hónappal azután, hogy elbúcsúzott Huntertől, végre elkezdhet a jövőjéről gondolkodni. Hazamehet. A jövő nem az lesz ugyan, amelyet Hunterrel tervezett, de a saját ágyában fog aludni, egyedül zuhanyozhat, és azt eheti, amihez kedve van. Szabad lesz. Holnap egy új jövő kezdődik. Lehet, hogy vesz egy kölyökkutyát, hogy legyen valaki, akiről gondoskodhat, aki azok után is szereti, amiket összehordtak róla. Azután, talán majd jövőre, visszamegy az egyetemre, hogy megszerezze a PhD-jét. Letörölte a megkönnyebbülés könnyeit.

Ekkor azonban eszébe jutott, hogy még nem végeztek vele.

Az elnök asszony megköszörülte a torkát, és folytatta.

– Az alternatív vádpontban, az erős felindulásban elkövetett emberölés vádjában az esküdtszék a vádlottat bűnösnek találta.

Casey egy másodpercig azt hitte, talán félrehallotta. De amikor az esküdtek padja felé fordult, látta, hogy az elnök asszony arckifejezése már nem kifürkészhetetlen, már nem kedves. Ugyanolyan elítélőn mered rá, mint a Raleigh család. Az arcukra volt írva, hogy arra a névre gondolnak, amelyet az újságok ragasztottak rá: Eszelős Casey.

Mary Higgins Clark (Fotó: ©
Bernard Vidal)

Casey zokogást hallott a háta mögül, és amikor hátrafordult, látta, hogy az édesanyja keresztet vet. Angela teljesen kétségbeesve két kézzel fogta a fejét.

Legalább egyvalaki hisz nekem, gondolta Casey. Legalább Angela elhiszi, hogy ártatlan vagyok. De mindenképpen hosszú időre börtönbe kerülök, ahogyan azt az ügyész kilátásba helyezte. Véget ért az életem.

Fordította: Simonyi Ágnes

Mary Higgins Clark, Alafair Burke:
A Csipkerózsika-gyilkosság

A gyanú árnyékában 4.
21. Század Kiadó, Budapest, 2018
336 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes webshop ár 2792 Ft,
ISBN 978 615 563 8862