Kolbászból disznó | Matuscsák Tamás: Rejtő Jenő elveszett naplója

Bedő J. István |

Félreértések elkerülése végett: semmi csúnyát nem készülök mondani se a szerzőről, sem a szerző által megírt regényíróról. Csupán arra emlékeztetek, hogy a közismert okoskodás szerint kolbászból nem lehet disznót csinálni. Most Matuscsák Tamás e könyvével mégis sikerült. És milyen helyre kis sertés lett!

Na, elég a marháskodásból, komoly dologról van szó. Mindenféle írogatók szokása (rossz? jó?), hogy életük eseményeit jegyzetfüzetkébe irkálják, és egyszer minden hajnali részegség, elmegyógyintézetben, villamoson vagy dömperen ellesett beszélgetés, kocsmai pofon vagy terített durchmars beépül valahogy a versbe, novellába, regénybe.

De itt nem. Itt a kész regények mondatai kerülnek vissza a fiktív naplóba (ahonnan majd Rejtő Jenő, Péhovard, Gibson Lavery) némi pofozgatás után bele fogja illeszteni a műveibe. Ha írásom olvasója már kellően szédül, akkor megmagyarázom. Rejtő Jenő élete olyan, mint egy rongyos zakó Vanek úron. Tele van bizonytalan eredetű likakkal, melyeket még Madam Alfréd („ismert szabásza a Világnak!” – Csontbrigád) sem tudna helyrehozni. Ráadásul ez a hanyag fiatalember folyton csak az életművét írta, ahelyett, hogy mint egy tisztességes Eckermann (by Goethe) építette volna önnön emlékművét.

Az utókor tehát rághatja a körmét. Habár életrajzi elemek, mondatok, egy-egy kósza bekezdés szól azért a szerzőről is, de filológus legyen a talpán, aki ezekből a cserepekből össze tud rakni valamit. Matuscsák Tamás megpróbálta. A regényeket szétcincálta, megkereste, kicédulázta a hősök szájába adott szerzői véleményeket, végigrágott több ezer oldalnyi színlapot, újsághírt, színikritikát, színháztörténeti művet, anekdotagyűjteményt, kortársi életrajzot, és pótolta Rejtő hanyagságát: megírta a naplóját.

• Olvass bele! 

A könyv szórakoztató, alapos – és elborzasztó. Nem Matuscsák műve, hanem Rejtő élete. Egy szorongásokkal, kibeszéletlen családi történetekkel terhelt fiú, aki Adyért rajong, egészen jól versel, kedvelik is a nők, de mégsem sikerülnek igazán a kapcsolatai. Közben tömérdek tudomány érdekli, csillagászattól távközlésig. De amiben kifuthatja magát, az a színház, a jelenetek, a bohózatok. Csak éppen gazdasági válságban tántorgó Európa nem igazán alkalmas arra, hogy felkarolja a tehetségét. (Persze Rejtő erre rá is játszik: jön a pénz, megy a pénz.)

Szóval a hatalmas búvárkodás eredményeként született életregény (Rejtő Jenő elveszett naplója) egészen kiváló munka. Különösen attól, hogy a naplóforma visszaigazolta a szándékot: ha Jenő nem folyton a pénzkeresetre gondolt volna, így írta volna meg érzelmeit, kétségeit, verseit, poénjait, bon mot-it. Természetesen kukacoskodásnak tűnhetne, hogy egyes (nagyon népszerű) regénybeli párbeszédek jóval a tényleges megjelenés után hangzanak el (Verdier őrmester, az Oroszlán/Kabóca legendás szózata a légionistákhoz [Lépjen ki, aki meggondolta magát!] az 1942-es doni munkaszolgálat jelenetébe került bele), de hát tisztáztuk már: ez fikció. Kicsit péhovardos, kicsit spleenes.

A meglepetések: Jenő rég halott kishúgának nyomasztó árnya, ami Matuscsák szerint sok mindenre magyarázatot ad, és Karinthy Frigyes ismert, de sosem elemzett médiahackje, ahogyan a viszonylag szűk körben ismert bohózatfirkászból megfaragta a sikeres író médiabeli szobrát. A háttér viszont az egyre barnább/feketébb ingekbe öltöző Európa: a hataloméhes mázoló (vezér és kancellár, vagyis min.eln.) és a saját koruk pávatáncait járó politikusok elkeserítő, semmi jóval nem kecsegtető világa.

Kérdés persze marad még elég a „megtalált napló” elolvasása után is, például hogy a hetekig tartó nyomor közben honnan került pénz a fél Európát átszelő vonatutakra – de ennek megválaszolását hagyjuk Jack Kerouacra. Hátha Jenő is tehervonatokon utazott, már amikor még önszántából tette.

Rejtő félelmetes regénytermelését, amivel mai sikerességét alapozta meg, ma is csodáljuk. A fiktív, de nagyon is valóságos napló meglehetősen hű képet ad arról, hogyan lett az Ady-utánérzőből egyedi zseni. Mi lett volna belőle békeidőben? – már sosem derül ki.

Matuscsák Tamás: Rejtő Jenő elveszett naplója/Életregény
Noran Libro Kiadó, Budapest, 2016
552 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár 3192 Ft
ISBN 978 615 551 3794

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

(…) Talán még senkiről sem írtak le annyit téves információt, legendás, már-már mesés történetet, mint Rejtő Jenőről, aki maga is nagymértékben forrása volt ezeknek, hiszen gyakran ferdített az igazságon, amikor önmagáról írt vagy nyilatkozott. A különböző szerzők aztán gyakran egymástól is átvették ezeket a mítoszokat, amelyek így ma már széles körben elterjedtek.

Ebben a kuszaságban próbál rendet teremteni e könyv szerzője, aki felveszi ugyan P. Howard mindent humorosan, torzan látó szemüvegét, így megőrizve annak utánozhatatlanul szórakoztató stílusát, de bemutatja Rejtő komoly oldalát is, a csillagászattól a modernizmuson és a freudi pszichoanalízisen át Tesla és Edison találmányaiig terjedő tudományos érdeklődését, ritka szociális érzékenységét, kisiklott házasságait, testi és lelki problémáit éppúgy, mint szenvedélyes futballszeretetét és féktelen kártyamániáját, nem feledkezve meg legyőzhetetlen nikotin-, kávé-, alkohol- és amfetaminfüggőségéről sem.

Az igen alapos kutatómunkával készült életrajz olyan új, minden eddiginél teljesebb és pontosabb kronológiát állít fel Rejtő életéről, amely a hivatalos dokumentumok, magánlevelek, a kortársak beszámolói és Rejtő írásai alapján évről évre, eseményről eseményre, szinte napról napra haladva, koherensen és hitelesen mutatja be a szerző kalandos életét, rávilágítva számtalan mára elfeledett tényre (hányan voltak valójában a Reich-testvérek, hová járt Jenő iskolába, merre utazott, belépett-e a légióba, mi volt „öngyilkosságának” valódi háttere stb.), kiemelve azt, hogy Rejtő gyermekkori traumái, felnőttkori élettapasztalatai, tudományos ismeretei és az általa mindenkor szorosan figyelemmel kísért aktualitások miként épültek be műveibe.