Közös titkok földje │ Stefan Spjut: Stallo

Posted on 2015. október 5. hétfő Szerző:

0


Spjut_Stallo-bor200Makuvek Nóra

Csalódni fog, aki rémtörténetre számít, és az is, aki a legendák jól kidolgozott továbbgondolásán szeretne izgulni. A Stallo leginkább pszichothriller, melyben a mitológia, a valóság és egy magával ragadó krimi elemei ötvöződnek.

Svédország északi részén, Lappföldön járunk, egy erdei kunyhóban tölti hétvégéjét anyuka és fia. Hamarosan furcsa események történnek. A kirándulás tragikusan ér véget, amikor a fák közül kilépő – az olvasóval csak sejtetett – hatalmas lény elragadja a kisfiút.

A folytatásban – harminc évvel később – egy hobbi trollkutató életében találjuk magunkat. Szépen lassan beavatnak a titokba, a mesék valósággá válnak, bár nem olyanná, amilyenre számítottunk. Az ősi teremtmények – stallók vagy trollok – már nem a képzelet szülötteiként róják a romantikus vadont és az emberi fantáziát, hanem ösztönös, piszkos, éhes állatokként vonulnak be az erdő szélén élő emberek életébe. Varázslatuk annyiban merül ki, hogy befolyásuk alatt tartják környezetüket, és szinte lehetetlen őket leleplezni, mert bármikor képesek rókává, egérré vagy medvévé változni. Olyanok, mint a vadállatok, néhány kis különbséggel: szükségük van az ember társaságára, figyelmére. Gonosz kis jószágok.

A több szálon futó történet egyik főszereplője Susso Myrén, akit nem hagy nyugodni egy fénykép, melyet nagyapja készített – valószínűleg egy trollról. Sokáig nem sikerül nyomokra bukkannia, mígnem váratlanul bejelentés érkezik hozzá egy különös lényről. A kutatás fellendül, Susso pedig egyre veszélyesebb helyzetekbe kerül.

Vontatott tempóban bontakozik ki a szemünk előtt a férfi főhős – Seved – hihetetlenül nyomasztó élete. Ő az egyike azoknak az áldozatoknak, akik közvetlenül kapcsolatban vannak a stallókkal, és akiknek egész élete bujkálással, félelemmel, rabszolga­munkával telik.

Stefan Spjut úgy tesz, mintha lerántaná a leplet a trollok titokzatos világáról, végül azonban jól otthagyja az olvasót nyakig a bizonytalanságban. Már-már érteni kezdjük, mi is zajlik a svéd Lappföldön, és egyre kevésbé félünk a szőrös óriásoktól és a szúrós szemű törpéktől, pedig nem ártana. Valahogy úgy vagyunk velük, mint a könyv szereplői. Megszokjuk, elfogadjuk őket, belátjuk, hogy kevés az erőnk, hogy legyőzzük a befolyásukat. Ők is csak élni akarnak, etetni, itatni, gondozni kell őket.

Rendőrök csak néha bukkannak fel, akkor is csak felületesen elvégzik a dolgukat. Miért is vallanának az áldozatok, ha még a védelmükre kirendelt szervek sem hisznek nekik? Bosszantó, hogy a szereplők milyen tehetetlenek, milyen könnyen belenyugszanak az elnyomásba, mennyi mindent elhallgatnak. Talán ez az egész regény kulcsa.

Katarzis és megoldás nincsen, sok részlet homályban marad. A rosszak eltűnnek, mert nem is keresik őket, a jók pedig kussolnak, mert… Miért is? Legtöbbször nem is értjük – de erről nem a fordító, Fejérvári Boldizsár tehet.

Egy hallgatag ország kevés beszédű lakóinak története a Stallo. Tekinthetjük etológiai műnek, kísérletnek a svéd nemzetkarakter megrajzolására. De ez már bizonyára butaság. Csak próbáltam valami mélyebbet keresni a különös történetben.

Stefan Spjut

Stefan Spjut

Stefan Spjut: Stallo
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2015
496 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft
ISBN 978 963 310 3463

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

1977. Lappföld. Svédország vezető természet­fotósa rendkívüli képet készít kisrepülőgépe fedélzetéről. Egy medve látható rajta, hátán furcsa lényt cipel. A fotós szerint egy troll lehet. Ez idő tájt nyoma vész egy kisfiúnak az egyik dalarnai erdőségben. Az édesanyja szerint egy óriás rabolta el. Soha többé nem kerül elő.

2004. A fotós unokája, Susso saját kriptozoológiai, azaz mitikus lények felbukka­násaival foglalkozó honlapot üzemeltet. Amikor egy idősebb nő felhívja, és beszámol egy törpenövésű, szőrös kis lényről, akit a telke körül látott ólálkodni, Susso azonnal a helyszínre siet, és térfigyelő kamerát szerel fel. Amikor a nő unokája is eltűnik, az egyetlen nyom a kamera homályos képe a furcsa lényről…

Spjut trolljai elemi erővel sűrítik magukba a meg- és felfoghatatlant: azt, amitől rettegünk, de megismerni vágyunk, sőt, üldözünk. A Stallo különleges thriller, amelyben a feszültséget a természetfeletti misztikuma erősíti, olyan szuggesztív valóságosságot kölcsönözve így a trolloknak, amilyennel ritkán találkozik az olvasó.

Stefan Spjut (1973–) debütálása előtt az egyik vezető svéd napilap irodalomkritikusaként, illetve kulturális szerkesztőként dolgozott. 2008-ban jelent meg első regénye, a Fiskarens garn (Halászok meséje). Magyarul ez az első kötete.