Budapest, Budapest, te csodás! | Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól

Fekete Judit |

Kedves könyvolvasó, rendhagyó (és kifejezetten szemtelen) módon nem hozzád szólok indításként, hanem a könyvek láthatatlan „magyar hangjához”, a fordítókhoz. Nem árt ugyanis, ha ők is tudják: hiába tűnik úgy, hogy a szerzőé minden dicsőség, és az ő munkájuk háttérbe szorul – de mi, olvasók az ő közreműködésüket is figyelemmel kísérjük. Sőt! Ahogy vannak kedvenc íróink, úgy kedvenc fordítóink is vannak, a mániákusabb könyvrajongók kifejezetten nézik, kinek a neve szerepel egy-egy könyv magyarra átültetőjeként.

Pék Zoltán például egyike az én kedvenc fordítóimnak, Neil Gaiman misztikus történeteinek hangulatát, Christopher Moore agyament (és most finoman fogalmaztam) humorát vagy Jonathan Stroud imádnivaló poénjait is zseniálisan adja vissza, így időnként mocorogni kezd az ember fejében, vajon mit tudhat a fordító? Mit írna, ha írna? Hogyan írna? De főként, mikor ír már?

Ezért aztán, amikor híre megy, hogy a fordító „elsőkönyvessé” válik, az ember pont úgy izgul értük, mint egy ismerősért vagy barátért.

A Feljövök érted a város alól című disztópia Pék Zoltán első saját szerzeménye, és meg kell mondanom, megnyugodtam. Fenntartásféléimről majd később. (Nem tudom, megfigyelték-e, milyen szép antik lejtése van a címnek? Két daktilus és egy choriambus. – A szerk.)

Valamikor a jövőben történik egy merénylet, aminek hatására Budapest kettéválik, Buda és Pest elszakad egymástól, az egyik oldalon fémesen csillogó felhőkarcolók, mesterséges élettér, a jövő és a haladás, míg a másik oldalon ott áll Buda, az előbbi totális ellentéte. Múltban ragadt, a vallási fanatizmus és a technológia iránti gyűlölet jellemzi.

Főhősünk, Corvinus igazi túlélő fenegyerek. Árvaként az élet legalját tapasztalta meg, így felnőttként már rutinosan mozog az alvilág sikátoraiban, ismeri a sötétséget és az összes kiskaput, a meg nem fogalmazott törvényeket. Tudja, érzi, ki van a háta mögött.

Napjai gyors és könnyű üzletelgetésekkel, ügyeskedéssel telnek, és folytonos lavírozással a törvényesség határvizein, mígnem egy ismerőse újabb munkával bízza meg. Ahogy Corvinus beleveti magát, idővel egyre jobban eltorzul a cél, a jövő felé araszolgatva egyre mélyebbre kell másznia a múltjában. Lassan minden új értelmet nyer, és egyáltalán nem biztos, hogy ez főhősünk ínyére lenne.

Ennyit a sztoriról, és most jöjjön a boncolgatás.

A történet borongós, komor hangulatú – engem a ’80–’90-es évekbeli cyberpunk sci-fikre emlékeztetett, amiket tizenévesen tömegével faltam föl. A zsúfolt metropoliszok, a technika, a kütyük mindenek felett, a két szélsőséges társadalmi réteggel, egyik oldalon a befolyásos és nagy hatalmú arcok, a másik oldalon pedig a nyomorgó nincstelenek. (Oké, én csíptem a szakadárokat meg a leprásokat is, de az már a cyberpunk kategória alja volt.)

A cselekmény végig pörög, feszes, egy percre sincs idő elmélkedni, vagy elveszni a párbeszédekben. Már csak azért sem, mert a dialógusok nyersek és szókimondóak, Corvinus és a többi szereplő szövege is tökös, olykor durva, de mindenképpen nagyon vagány.

A főhős egészen érdekes karakter, nyugodtan nevezhetjük bűnözőnek is. Csakhogy: saját becsületkódexe, értékrendje van – és ettől szimpatikus és hiteles lesz. Mondhatnám akár, ha ilyenek lennének az alvilági figurák, nem félnénk esténként az üres utcákon.

• Olvass bele!

Pék ügyesen bánik a szavakkal, hangulatkeltéssel, a finom kis társadalomkritika meglebegtetésével. Érezni a fordításain köszörült gyakorlottságát. Talán éppen ezért maradt bennem némi hiányérzet. Kétely, hogy sokkal több van a szerzőben, mint amit megmutatott. Mintha csak félig került volna a papírra mindaz, amit megálmodott. A jövőnk instant kivonata, ami elfér egyetlen kávéskanálban.

Például ha Budapest a történet másik főszereplője, nagyon szívesen olvastam volna még többet a kétfelé szakadt városról. Ha már magyar, hadd lássak egy kis maradékot abból, ahol most élünk. Jó lenne ezt-azt felfedezni a környezet leírásában, ha már a miénk. Szeretném látni egy-egy épület maradványát, bármit, ami egy kicsit emlékeztet Budapestre. Pék Zoltán olyan rohamléptekkel száguld keresztül a városon, hogy szinte semmi idő nem maradt arra, hogy láthassuk, milyen lett Buda és Pest, pedig a két félváros az egész történet központi témája.

A karakterek elevenek, halljuk a hangjukat, leírásuk színes-szagos, mégis kevés volt belőlük. Egymás után bukkannak föl, majd amilyen gyorsan érkeztek, úgy tűntek is el. Az ember legszívesebben odaülne Pék Zoli mellé, hogy meséljen még egy kicsit a titokzatos nőről, aki például fontos szerepet kapott, bemutatása mégis túl visszafogott volt, így nem is csalódunk akkorát, amikor… ooopsz, majdnem kicsúszott egy spoiler.

Persze lehet, hogy ez tudatos volt: a sztori így feszes és pörgős maradhatott. De azért szívesen olvastam volna még a helyszínekről, a környezetről, a karakterekről is.

A sztorit egyébként Corvinus meséli el, ráadásul jelen időben, ezért némileg fel kell kötni a gatyát, hogy időben kapcsoljunk: az ő szemén át látjuk az eseményeket. Így viszont kifejezetten jól átjött a folyamatos feszkó. A szerző a befejezésben (de közben is) itt-ott csavar egyet a történeten. Ezt nagyon lehet szeretni – már aki kedveli a meglepetéseket.

A borítóért nagy piros pont jár a kiadónak, tökéletes képi megjelenítése a sztorinak, ráadásul a közepén a régi általános iskolám tökéletes mása áll, amit ezúttal is köszönök, gondolom éppen miattam készült így.

Mindent összevetve: igazán dögös és kellően sötét regényt kaptunk. Többé nem is izgulok Pék Zoltánért, két újabb Moore-könyv fordítása között jöhet a következő saját történet!

Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól
Agave Kiadó, Budapest, 2015
240 oldal, teljes bolti ár 2980 Ft
ISBN 978 615 552 2567

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Corvinus élete olyan, mint a neve: kölcsönzött. A túlélésre játszik, és mint a többi shiftelő, dolgokat ad-vesz, radar alatt, a város alatt. Egy olyan Pesten él, amely a régi belvárost elhagyva egyre kijjebb és feljebb szorul, egy olyan Budával átellenben, amelyet egy szinte faji alapon működő egyház ural.

Corvinust ebben a kettéhasadt városban utoléri a saját múltja, és lehetősége adódik helyrehozni a dolgokat. Vagy ha azt nem is, akkor legalább bosszút állni. Kimozdul a mindennapi életéből és teréből, hogy visszatérjen egy olyan világba, amely egyszer már kivetette magából.

Ebben a történetben a jövő itt van, és egyfolytában vége. Pék Zoltán disztópiája egy felismerhetetlenségig eltorzult Budapest mélyére invitálja az olvasót, és vezeti keresztül egy cselekménnyel teli, izgalmas történeten, melyben csak menekülés van, de menekvés nincs.