Békés zsidó államot képzeltek el | Herzl – Izrael megálmodása / Spinoza Színház

Csicsely Zoltán |

A Spinoza Háztól csupán pár méterre született Max Nordau és néhány száz méterre Herzl Tivadar. Két magyar zsidó, akiknek alapvető szerepe volt Izrael létre­jöttében. Hogyan? Mit csináltak? Hogy jutott el a színműíró Herzl a világ vezető politi­ku­sai­hoz? A mai Izraelen kívül tíz másik ország is szóba került a zsidók lehetséges otthonaként. A Spinoza Színház november 24-én mutatja be a Herzl című darabot Czeizel Gábor ren­de­zésében, Makranczi Zalánnal a cím­sze­rep­ben. Nor­dau történelmi szerepé­ről ala­kí­tó­jával, Gyab­ronka Józseffel beszél­gettünk.

Két magyar, zsidó származású emberről szól a darab, akik kezde­mé­nyez­ték Izrael meg­alapítását. Színészként mennyire fontos ismerni a törté­nelmi, politikai hátteret?
Fontos. Sándor Anna írta a darabot, majd Forgách András készítette el a színpadi változatot és végzett további kutatásokat, hiszen Max Nordau személyiségét kevésbé ismeri a közvélemény. András teremtett kávéházi, társalgós keretet a darabnak. Kettejük ismeretsége Émile Zolának köszönhető, ő ajánlotta Herzlnek pszichiáterként Nordaut. A lelki beszélgetéseik során derült ki, milyen ügyön dolgozik az író.

Vagyis ő keltette fel Nordau érdeklődését?
Igen. Herzl írt egy könyvet azzal a gondolattal, hogy a zsidóknak létre kellene hozni a Földön egy államot, ahol nincsen antiszemitizmus, ahol együtt élhetnek egy békés országban. A beszélgetéseik kezdetben elméletben zajlottak, majd évekig cionista kongresszusokat szerveztek, amelyeken próbálták összehozni a vallásos és nem vallásos, ortodox és nem ortodox zsidóság képviselőit. A darabban négy helyszínünk van – Párizs, Bázel, Bécs, London. Ezeken a helyeken beszélgetnek ők különböző időpontokban a 19. század legvégétől kezdve. Ezek során született meg a zsidó állam elméletben, gyakorlatban pedig a II. világháború után, 1948-ban.

Ezeket a diskurzusokat követi az előadás szerkezete is?
Igen, zenékkel és fényváltásokkal jelzi majd az idő múlását a rendező, Czeizel Gábor. Az előadás alatt javarészt ülünk, a Spinoza kicsi színpada nem is tesz lehetővé nagyobb mozgásokat.

Kényes téma ma a cionizmusról beszélni?
Az lenne kényes, ha erről kínos lenne beszélni. Ahogy Szent István államot alapított egy Keletről jött népnek, nekünk, magyaroknak, ugyanúgy Herzl Tivadar és Max Nordau elképzeltek egy zsidó hazát. A cionizmus jogos mozgalom volt, hiszen a zsidóságot évezredek óta pogromok, támadások érték. Természetesen – mint bárminek a világon – ennek sem támogatható az agresszív megnyilvánulása. A cionizmus önmagában érthető, mint ahogy filozófiaként a kommunizmus is. Akkor kezdődik a probléma, ha a gyakorlati megvalósítás nem sikerül, ha emberek milliónak életébe vagy nyomorúságába kerül. Rettenetesen csalódott lennék, ha egy olyan országban élnék, ahol nem lehet ezekről a kérdésekről szabadon beszélni.

Milyennek képzelte el Herzl és Nordau az új államot?
Jó, építő szándékkal hozták létre a mozgalmat, nyugalmat szeretettek volna szerezni a világ zsidóságának. Pacifista volt az elképzelésük, az államuknak nem is lett volna hadserege. A gazdaságra, a kultúrára, az oktatásra, a művészetre és a sportra helyezték volna a hangsúlyt. Kialakult egy „feladatmegosztás” köztük: Herzl mániákusan képviselte messianisztikus ötletét, Nordau pedig szigorú vitapartnerként folyton kérdezett. Más vetület, miként valósult meg az elképzelésük a valóságban. A máig tartó konfliktus abból származik, hogy a zsidók arra a Szentföldre kívántak visszatérni, ahol akkor már többségében arabok laktak. Azóta fennáll a kérdés: a zsidók vagy az arabok voltak-e ott korábban, azaz ebből fakadóan kinek van több joga ott országot alapítani. Bár később elváltak az útjaik, feltételezhetően testvérnép voltak. Kicsit hasonló ez a helyzet, mint nekünk Felvidék kérdése: a magyarok vagy a szlovákok jogosultabbak-e ott élni?

A produkció ajánlószövege megemlíti, másik tíz terület is szóba került, ahol meg lehetett volna alapítani a zsidó államot. Ki fognak derülni ezek az előadás során?
Az egész darab erről szól. Elképesztő, sőt elképzelhetetlen helyek is felmerültek, amelyeket a politikusok ajánlottak Herzlnek. Mi az előadásban elmegyünk az abszurditás felé. Kértük Forgách Andrást, írjon bele pár irreális helyet is a darabba. Ezeket nem akarom előre elárulni, hátha derülni fog rajtuk a közönség.

Történelmileg hitelesek ezek?
Abszolút, az összes. Az általunk beleírt pár hely tartozik csak a humor kategóriájába.

Mi lehetett a titka, oka annak, hogy Herzl­nek íróként bejárása volt a legfelsőbb körökhöz, legbefolyásosabb politi­ku­sok­hoz? Az ügy miatt nyíltak meg előtte ajtók vagy netán más titka volt?
Nagyon tehetséges és jó kiállású férfi volt, megnyerő személyiség. Egyszemélyes diplomáciai inváziót folytatott, amely során megpróbált befolyásos embereket megnyerni ahhoz, hogy utána bejusson politikusokhoz, uralkodókhoz. Az országvezetők ráéreztek valamire, hiszen fogad­ták annak ellenére, hogy hatalmi szempontból kis embernek számított. Remek érzéke volt azonban ahhoz, kiket kell megkeresnie a továbbjutáshoz. Ügyes volt. Fényképet készíttetett például tárgya­lásáról a német császárral, amivel előkészítette találkozását a brit miniszterelnökkel, Chamber­lainnel. Herzl sikerének legfőbb titka az volt, hogy felismerte a sajtó hatalmát.

Ann Silberberg – Forgách András: Herzl
Rendező: Czeizel Gábor

Szereplők
Herzl Tivadar – Makranczi Zalán
Max Nordau – Gyabronka József
Pincér – Hajdú László
Jelmez: Veréb Dia

Spinoza Színház (1074 Budapest, Dob utca 15.)
Bemutató: 2014. november 24. (hétfő, 19.00)

További előadások: 2014. november 29. (szombat, 19.00), december 20. (szombat, 19.00)