Dupla nyakazás | Jo Nesbø: Doktor Proktor pukipora 2.

Posted on 2013. január 3. csütörtök Szerző:

0


Nesbo_DrProktorKETTŐ-borÍrta: Tóth Zsuzsanna

Divat mostanság a skandináv krimiket szeretni. Sebaj. Én is szeretem őket. (Lelkem egyik fele persze örökké Miss Marple– és Poirot-rajongó marad.) A skandinávok között is a legnépszerűbbek egyike Jo Nesbø. Képzelhetik, mennyire meglepődtem, amikor egy nevével fémjelzett gyerekkönyve – s mint kiderült, már egy második kötet – került a kezembe. Nehézfiúk ritkán gügyögnek. Ő sem teszi, de kétségtelenül új arcát mutatja.

A meglehetősen hosszú cím – Doktor Proktor pukipora – Idővihar a kádban – ehhez méltó bonyolult történetet rejt. Míg az első kötet a kissé dilinyós (a fülszövegben finoman kétbalkezesnek nevezett) professzor és fantasztikus találmánya, a pukipor körül forog, ez a második kötet a fürdőkádat állítja középpontba. Vagyis ez így nem igaz. A fürdőkád, mint utazási eszköz jelenik meg, s kap egyre fontosabb szerepet a rendkívül szövevényes történetben, amelynek szálai olykor a krimiírót dicsérik, aki a feszültséget képes egyre jobban és jobban fokozni. De a valódi fókuszban mégiscsak az állandó szereplők állnak – akiknek kapcsán ez valódi gyerekkönyv lehetne. Valószínűleg annak is szánták. Maga doktor Proktor, a feltaláló, a kétbalkezes stb. professzor (persze, milyen legyen? az ifjúsági irodalomban, filmekben szinte csak szórakozott professzorokat ismerünk) ezúttal kissé háttérben marad, onnan igazgatja a szálakat. Amelyek kuszálásáért barátai, a két gyermek főhős, a parányi, ámde annál beszédesebb, kicsit falánk, kicsit felelőtlen Bulle, és a megfontoltabb, már-már okos Lise felelős. Ők azok, akik a professzor hívására habozás nélkül elindulnak Párizsba… És innen úgy elszabadul a pokol, hogy…

Bizarr hármasuk mellett különféle figurák is felbukkannak – jelenből és múltból – nem jobban megrajzolva, mint egy képregényben. Megszólal a Marseillaise, zajlik a dupla nyakazás. A kalandok tornyosulnak, s tényleg csak a képzelet határai zárnak be bizonyos kapukat e féktelen száguldásban.

Olvasás közben már alig-alig teszem föl a kezdeti kérdéseket: most akkor kinek szól és miről ez a könyv? A forgatag magával ragad, és ha nem is boldogan, de kíváncsian megyek vele, mi lesz ebből még… Csakhogy. Amint végére érek, újból előjönnek a kérdések: most akkor tényleg, kinek is ajánlható?

Az első kérdésem – fúj, mondják majd a hívek, miért kell mindenbe belekötni? – változatlanul az, kinek íródott? Van Magyarországon olyan tízéves fiúgyermek, aki egyszerre tudja, hogy mi az a kánkán, a Moulin Rouge, a Marseillaise, hogy ezek melyik országhoz, városhoz köthetők – és időben el tudja helyezni az orléans-i szüzet és a francia forradalmat valahol? Szerintem, ha van is, kevés.

A többség épp ezért nem fogja felismerni, mi is a játék lényege, miért fontos egyik-másik helyszín, mi mire rímel, és semmiképpen nem hiszem, hogy a bonyolult fordulatokat képesek végigkövetni. (Ha ez így lenne, jobb helyezést érnénk el a PISA felméréseken szövegértésben, az biztos.)

A második kérdésem – ha a szülők olvassák fel, miért teszik? Mert a kicsik, akiknek még olvasni kell – no, ők aztán semmit sem értenek az egészből, tán még a pukiport sem. Jó esetben persze vonzó lehet az időutazás, a csodaszappan segítségével, egy fürdőkádban… S mint szabadon kezelt téma, a pukipor egyenesen felvillanyozhat egy réteget. Akad majd, aki imádja a szerelmi szálat(?), és megérti vagy utálja a végén önfeláldozónak bizonyuló görkori lábú Raspát.

NESBO-PORTRE01

Jo Nesbø

Az a gyanúm, hogy ebből a kavalkádból a 13-14 évesek jönnének ki a legjobban, de nem hiszem, hogy ők bevállalják a könyvet. (Talán a téli szünetben, lustálkodás közben, és titokban!)

És akkor miért jó ez mégis? Mert alapvetően szórakoztató. Egyszerű, könnyed a nyelvezete – Petrikovics Edit nagyon jó fordítása. Nincsenek benne nagy bukfencek, logikailag tisztának is mondható, nem hiába krimiíró a szerző, méghozzá a jobbik fajtából – így hát olvasható. Mert hál’ Istennek van benne egy-két tényleg leleményes fordulat…

Mert ha nem is annyira vicces, hogy a hasamat fognám, de el tudom képzelni, hogy a tiniknek tetszeni fog. Mert a fordulatai annyira abszurdak, hogy már szeretnivalók. Mert a krimi szálai szépen, majdhogynem barátságosan szövődnek a háttérben. Mert gonosz ugyan a gonosz, de nem legyőzhetetlen – sőt változásra is képes –, mert a jó esendő, mert senki nem hibátlan. Vagyis mert mese ez, ha kicsit szokatlan is. Olyan 21. századi, meg képregényes.

Leszámítva vélekedésemet, hogy nálunk kissé szokatlan ez a fajta abszurdba hajló fantázia, s így talán a tábor is kisebb – nem vitatom, hogy lehetnek rajongói. Sőt már-már biztos vagyok abban, hogy lesznek. Ha elolvassák akár ezt, akár az előző regényt, vagy a folytatást, mert úgy hallom, hamarosan jön az is. Feltehetően pukiporos sebességgel.

Jo Nesbø: Doktor Proktor pukipora 2. – Idővihar a kádban
Kolibri Kiadó, 2012

»Jo Nesbø: Doktor Proktor pukipora 2. – megvásárolható a polc.hu webáruházban«