Egy hatás alatt álló férfi | Alexander Payne: Utódok (film)

Posted on 2012. március 5. hétfő Szerző:

0


Írta: Gulya István

A nyugodt életet élő hawaii ügyvéd felesége balesetet szenved, kómába esik, ahonnan nincs visszaút. Ideje, hogy elköszönjenek tőle a kamaszlányai, a családja – és a szeretője… Embert próbáló feladat egy férjnek és apának.

Muszáj az Oscarral kezdeni. Különösen, hogy február 26-án (nálunk 27-én hajnalban) eldőlt, az Utódok mit tud mutatni a legrangosabb filmdíj-osztón. A keserédes családi melodráma öt jelölést kapott; a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb adaptált forgatókönyv és a legjobb vágás mellett leginkább az volt a tét (a fő), hogy George Clooney – a Sziriana legjobb férfi mellékszereplőjének járó szobra mellett – begyűjti-e a legjobb színésznek szóló elismerést.

Erre tagadhatatlanul komoly esélye mutatkozott a Demian Bichirrel (A Better Life), Gary Oldmannel (Suszter, szabó, baka, kém), Brad Pitt-tel (Pénzcsináló) és az (egyébként méltán) agyonfavorizált The Artist – A némafilmes főhősének megformálójával, Jean Dujardinnel vívott versenyben. Az amerikai filmakadémia-tagok úgy döntöttek, Clooney idén üres kézzel menjen haza, a szobrot Dujardin kapja. Más kérdés, hogy a köszönőbeszédében – érthető boldogsága miatt franciául káromkodó (hát nem imádnivaló?) – Dujardin fizimiskájában, sármjában és habitusában tulajdonképpen a francia Clooney, azaz két Clooney mérkőzött az elsőségért, egy ó- és egy újvilágbeli.

Clooney az Oscar lehetőségét nem a saját és vitathatatlanul meglévő tehetségének köszönheti, hanem rendező-forgatókönyvírójának, Alexander Payne-nek. Payne – született Papadopoulos – mindig is jól sáfárkodott kvalitásaival. Társ-scriptorként őt dicséri a legjobban kidolgozott és legironikusabb Adam Sandler-blődli, a Férj és férj, és sikerrel kamatoztatta írói vénáját olyan film-franchise alkotásakor, mint a Jurassic Park 3. Elemében azonban akkor van, ha az átlag amerikai polgárról mesélhet (írhat és rendezhet), aki egy váratlan és drasztikus esemény – amiből egyszerre lehet több is – kavarta katyvaszba vetve próbál újra eligazodni a kuszaságban, amit – jobb híján – életnek nevezünk. Így jár a Gimiboszi tanára, a Schmidt története biztosítási ügynöke, a Kerülőutak negyvenéves férfikrízisével szembenéző jóbarát-párosa. S így jár az Utódok apafigurája is.

Hawaiiról kapásból az elviselhetetlenül színes ingek, a virágfüzérek, a képeslap szépségű tengeröblök jutnak az eszünkbe, vagyis hogy ebben a földi paradicsomban gond egy szál se. Pedig de. Az ügyvéd Matt King (Clooney) nyugodt folyású mindennapjait például az fordítja fel gyökeresen, hogy felesége (Patricia Hastie) motorcsónak-balesete után kómába kerül, és az orvos a kellő idő lejártával közli: semmi remény, hogy az asszony valaha is felébred, pláne, hogy fölépül. Itt az ideje elbúcsúzni tőle. A férj kénytelen megosztani kezelhetetlen lányaival a rossz hírt, a vele élő kiskamasszal, Scottie-val (Amara Miller), és a szomszédos sziget középiskolájában tanuló – inkább rosszalkodó – Alexandrával (Shailene Woodley). Életében először igazi apaként kell megnyilvánulnia, aki a kezében tartja a szálakat.

A lányokkal vívott csatározásai közben nagylánya felvilágosítja: anya egyáltalán nem feddhetetlen, szabadidejét egy szerető karjaiban és ágyában töltötte. A sokkot követően Matt felkerekedik a lányaival – velük tart Alexandra síkegyszerű fiúja, Sid (Nick Krause) is, mivel nyugtatóan hat a lányra –, hogy elmondja a szeretőnek, ha el szeretne köszönni kedvesétől, most tegye. Persze a keserű kíváncsiság is hajtja, hogy szemügyre vegye a férfit, akivel nejét (tudtán kívül) megosztotta. Az ingatlanügynök szerető, Brian Speer (Matthew Lillard) otthonában azonban komplett családot talál, gyanútlan feleséget (Julie: Judy Greer) és egy szöszke kisgyereket, ezért csak a férjnek teríti ki a lapjait.

Apósával (Robert Forster) szintén tudatja a szomorú tényeket, aki szentül hiszi, a lánya (volt) a legjobb feleség a földön. S mindeközben kiterjedt unokatestvéri rokonságával – Hugh kuzinnal (Beau Bridges), Ralph kuzinnal (Matt Corboy), Milo kuzinnal (Michael Ontkean) stb. – azon ügyködnek, hogy értékesítsék kimondhatatlan nevű királyi ősük rájuk hagyományozott örökségét, egy milliárdokat érő, idilli szigeti szűzföldet. A végső szót Mattnek kell kimondania.

Kaui Hart Hemmings regényéből Payne írta a forgatókönyvet, társaknak maga mellé Nat Faxont és Jim Rasht vette. Az újdonságoktól nem igazán hemzsegő történetet a remekül megírt karakterekkel, és szokatlan Hawaii-képpel sikerült egyedivé tenniük. Payne egyik rendezői érdeme, hogy árnyaltabb ábrázolást tudott adni a szigetről (szó szerint is: alkalmanként ilyen borongósnak még nem láttuk a földi paradicsomot), és lakóiról, akiknek hétköznapi bajai bárhol megtörténhetnek, akár még Kazincbarcikán is (a milliárdos földörökséget leszámítva). A másik, hogy Clooney-ból a sztármentes előadói énjét sikerült előcsalogatnia. A harmadik pedig ügyes színészválasztása. Volt elég bátorsága, hogy Clooney-t leszámítva ismeretlen és elfeledett arcokkal dolgozzon. Woodley problémás, hisztérikus tinédzserből megértő felnőtté történő érése nagyszerű, Forster szikár apósfigurája, még ha néhány jelentig van is a vásznon, emlékezetes.

A film keserédes dráma – szaknyelven szólva: dramedy –, amiben az ironikus vonalat leginkább a Clooney megformálta főhős viszi, a vicceset a nagylány barátja, Sid, olykor jól, olykor döcögősen illeszkedve a film menetébe és hangulatába. Az Utódok nevelődéstörténete nem hat elementáris erővel, de kifejezetten jó nézni. Önfeledt, csiricsáré aloháktól mentes miliője hibátlan.

Alexander Payne

Alexander Payne

S ha már Oscarral kezdtem, azzal is fejezem be: Clooney fődíja mellett másodlagos kérdésnek számított, hogy Payne dramedyje a főszínészi díjon kívül elnyeri-e valamelyik kategória-elsőséget. Az adaptált forgatókönyvek között az Utódok diadalmaskodott – ennek apró pikantériája, hogy a film főszereplője, Clooney A hatalom árnyékában című filmjével itt is érintett volt (és versenyzett még A leleményes Hugo, a Pénzcsináló és a Suszter, szabó, baka, kém). Az elismerés jogos: a magánéleti dráma hátterében finoman megjelenő, letűnő Hawaii-világ ábrázolása búsítja a lelket. Míg a főhős élete úgy, ahogy rendeződik, csöndes beletörődéssel konstatálhatjuk, megint valami jó enyészik el.

Utódok – The Descendants, színes, feliratos amerikai keserédes dráma (dramedy) 2011

Magyarországi bemutató: 2012. február 16.

Rendező: Alexander Payne
Író: Kaui Hart Hemmings
Forgatókönyvíró: Alexander Payne, Nat Faxon, Jim Rash
Operatőr: Phedon Papamichael

A főbb szerepekben:

George Clooney (Matt King)
Shailene Woodley (Alexandra King)
Amara Miller (Scottie King)
Nick Krause (Sid)
Patricia Hastie (Elizabeth King)

Posted in: Film, NÉZŐ