írta: Jeges-Varga Ferenc
Maigret nincs hozzászokva, hogy egy árva kukkot se áruljon el a bűncselekmény körülményeiről a kihallgatás során a gyanúsított, pláne ha tizenhét óra hosszan faggatják. Márpedig az egykor jobb napot is megért dán arisztokrata, Carl Andersen zavarba ejtő nyugalommal válaszol a kérdésekre, dacára a rendőrségi vallatás cseppet sem derűs hangulatának.
Ám vallomásából nem sikerül megtudni, hogy mit keresett a garázsában szomszédja vadonatúj autója, és hogyan került bele Isaac Goldberg, az antwerpeni gyémántkereskedő holtteste. Az sem érthető, hogy eközben Andersen kocsija miért parkol a szomszéd ház tulajdonosa, Michonnet úr garázsában. A kimerült nyomozó a helyszínre taxizik, hogy szemügyre vegye a Három Özvegy kereszteződésben álló épületeket és furcsa lakóikat.
A közeli város szélén fekvő tágas mezőn, egy majd százéves házban lakik a mindig elegáns és távolságtartó arisztokrata és kacér tekintetű húga, akit a férfi következetesen rejteget a kíváncsi szemek elől. Tőlük alig pár száz méterre él a harsány kirohanásairól ismert biztosítási ügynök, és állandóan kártérítési perrel fenyegeti a rendőrséget, amiért lefoglalta a kocsiját. A szemközti – egykori bokszbajnok – autószerelőnél mindig nagy a sürgés-forgás. Láthatóan jól megy az üzlet, a tulaj feltűnően jókedvű.
Maigret naponta visszatér a baljós útkereszteződéshez. Figyeli a három házat, rendszeresen tiszteletét teszi a lakóknál. Az ablakok mögött mindig megmozdul a függöny, amikor arra jár. A falak mögött pedig rengeteg elfojtással, hazugsággal találkozik. Egyre erősödik benne az érzés, hogy itt valami nem stimmel. De vajon mitől? És vajon éjszaka miért olyan feltűnően nagy a forgalom az úton?
Maigret magányos nyomozó. Bejárja a helyszíneket, és egy-egy pohár bor mellett gondolkodik az élet forgandóságán. Nincs szüksége emberfeletti erőre, ritkán ránt pisztolyt. Leghatásosabb fegyvere a kitartás, a türelem és a logika. Nem alkot elhamarkodott ítéletet, megfigyeléseit még kollégáival sem közli mindaddig, amíg teljesen nem biztos a dolgában. Ismétlődő kérdéseivel addig terelgeti az ügy érintettjeit, míg a tettes le nem leplezi magát.
Nem igazán kedvelem a krimiket, amelyekben az ügy megoldása a magányos detektív tévedhetetlen észjárásának köszönhető. Mégis meggyőznek Simenon frappáns, tömör mondatai, melyek elegánsan és lényegre mutatóan építik fel a ráérősen kibontakozó történetet. Túl sok izgalmat nem kap az olvasó, és a végkifejleten sem lepődik meg igazán, de Maigret történetei néhány órányi kellemes kikapcsolódást szereznek az olvasónak (Fordította: Felkai Piroska).
A kiadó idén februárban a Maigret nyaralni megy és a Maigret gyanút fog című művek megjelenésével indította útra Simenon-sorozatát, melynek nyitódarabjai az író eddig magyarul még meg nem jelent művei.
Olvass bele: Részlet a könyvből
Georges Simenon: Maigret és a halott gyémántkereskedő
Agave Könyvek, 2011.
Posted on 2011. november 25. péntek Szerző: olvassbele.com
0