„Pusztán a pontosság miatt” | Cseh Tamás – Bérczes László beszélgetőkönyve

Posted on 2011. november 16. szerda Szerző:

0


Írta: Jeges-Varga Ferenc

Bérczes László: Cseh TamásMélyen belém égett az a jelenet, ahogy hajnalban, a Krakkó felé robogó vonaton a barátom elnyúlik a vasúti kocsi bőrülésein, a fejébe húzott walkmannel félhangosan dúdol valamit Irénről, egy levélről, egy tanulmányi kirándulásról és a krakkói vonatról.

Elmúltam már húsz éves, amikor először hallottam valami Cseh Tamásról és Bereményi Gézáról. Ekkorra már legenda lett az egykori rajztanár és az ifjú írópalánta albérleti találkozása. Arról az ihletett pillanatról beszélek, amelyben megszületett először az Ócska cipő, majd a többi közös dal is. A krakkói vonatút után pedig hamarosan már én is magamban fújtam a nótákat. Otthon, buszon, úton-útfélen.

Ma pedig már 2009. augusztus 7. napja is történelmi időpont, amikor hírül adták, hogy hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Cseh Tamás. Bizony, akkor elment a „jobbik részünk”. Szinte kézzel foghatóan kevesebb lett nélküle a világ – fogalmazta meg feleségem a nagyharsányi művelődési ház előtt, ahol az Ördögkatlan Fesztivál szervezői és persze a katlanlátogatók ideiglenes zarándokhelyet alakítottak ki a rendezvény eltávozott fővédnökének az emlékére.

Cseh Tamás halála előtt két évvel leült egymással beszélgetni Bérczes László, a Bárka Színház egykori művészeti tanácsadója meg az énekes. Mint oly sokszor tették máskor is. Ebből a találkozásból azonban könyv született. Nem pusztán életrajz, hanem beszélgetőkönyv. Amelyben két barát múltba révedéséből vállaltan bomlik ki a legenda, mutatkozik meg az ember. A kötet pedig – túl azon, hogy részletes pályaképet nyújt – fotókkal illusztrált anekdotákat gyűjt egy csokorba Cseh Tamásról.

„Három hete derült ki, hogy rosszindulatú daganat van a tüdőmben, és holnap elkezdődik egy kemoterápiás kezelés.” Így kezdődik a könyv, amelynek húsz fejezete 2006. augusztus 26. és október 9. közötti beszélgetéseket tartalmaz, és egy 2007. június 8-i utóirattal zárul. Ez utóbbi évnek az októberében Cseh Tamás egy rádióinterjúban elmondta, hogy a könyv apropóját nem az adta, hogy diagnosztizálták a betegségét, ám annak ténye mégis csak alapvetően meghatározta a születendő mű alaphangulatát. Bevallása szerint éppen ezért lett ennyire őszinte a kötet.

Cseh Tamás

Cseh Tamás

A beszélgetés jelenének szomorú aktualitása után előkerülnek a tordasi gyermekkor, a pesti kamaszévek emlékképei, a rajztanárkodás, az albérletek sora, ahol megesett az a valószerűtlen egymásra találás Bereményi Gézával. Mert a legfontosabb történet mégis csak a dalok története. A történetekből megtudhatjuk, miért kellett külön-külön elkészíteni Jánossal (Másik) és Tamással a „Levél” hangfelvételét. Mikor és hogyan találkozott Tamás Évával. Miért nem döntött a kint maradás mellett a szerzőpáros, amikor Párizsban jártak. Miért került sor az emlékezetes hétéves közös alkotói szünetre. Szóba kerül az első fellépés a Kex együttes koncertjén, a bakonybéli indiánosdi ötlete. Megbeszélik azt is, kik voltak az Editek, esetleg Juditok. És még: művésztársak, barátok, ivócimborák, ikonná vált kortársak sokasága. Kész történelmi tablót kapunk, persze szigorúan Cseh Tamás emlékezetén átrostálva.

A beszélgetésbe belejátszanak a mindennapok eseményei, a cigarettáról leszokás kínzó küzdelme, az orvosságok adagolásának ütemszerűsége. Megvitatják, kinek miért fontos a könyv megszületése. És persze ebben a közös munkában élet és halál dolgait kerülgetik. Ekkor még reménykedik, hogy akár le is győzheti a kórt, de komolyan számol a halál lehetőségével is. A végső számadás őszinteségével néz szembe saját gyarlóságaival és sikereivel. Az elhangzott számos humoros és komoly történet jelentését utólag írja át a betegség.

A beszélgetést Bérczes László terelgeti, de ebben semmi mesterkéltséget nem lehet tetten érni. Ha Tamás egy kicsit előresietne, tovább beszélteti, ha túl sokat időz egy helyen, más irányba viszi a társalgást. Néha elkalandoznak a beszélgetők, megszakítják egymás gondolatmenetét, máskor meg visszatérnek oda, ahonnan elindultak. A kérdező épp csak annyira irányít, hogy végül kerek legyen a történet.

Egészen biztosan volt előre elképzelt váza ezeknek a csevegéseknek, Bérczes mégsem ragaszkodik görcsösen hozzá, mert annak a hitelesség látná kárát. Ahogy kérdez, érezni rajta, hogy jól ismerik egymást, és fontosak neki a válaszok. Olykor nem átall kegyetlennek tűnő kérdéseket is feltenni. Cseh Tamás pedig őszintén válaszol, a legjobb tudása szerint. Máskor viszont visszakérdez, és akkor Bérczesnek kell felelnie. Ezért is több a könyv a szokványos interjúköteteknél.

A könyv Cseh Tamás rajongói számára kötelező olvasmány, természetesen. De azoknak is érdekes, akik többet szeretnének megtudni a 60-as, 70-es és 80-as évekről. A kötettel szinte egy időben került forgalomba az Esszencia című album. Ennek dalait a szerzők közösen válogatták össze. S bár nem kapott rajta helyet valamennyi emlékezetes művük (ezerből nehéz is lenne), mégis a Cseh–Bereményi páros művészetének lényegét (esszencia) és sűrítményét (eszencia) mutatja be.

Bérczes László

Bérczes László

Ha meghallod énekelni, nem tudod kivonni magadat a hatása alól. Bár a dalok sajátos történelmi korban és meghatározott társadalmi közegben születtek, Cseh Tamás hiteles tudott maradni a rendszerváltás után is. Talán mert a dalok önmagukért jöttek létre. A sikerük hívta őket a színpadra. Mert arra vannak rendelve, hogy megszólaljanak: másokért, másokhoz szóljanak. Ez az őszinte szeretet árad belőlük. Ez ígéri az öröklétet számukra. Ezért történhet meg, még a kétezer-tízes évek legelején is, hogy egy újabb generáció fiataljai éneklik, idézik szavait, sorait.

Amíg élek, bennem marad a kép: sötét háttér előtt, gyér megvilágításban, egy mikrofon előtt áll Cseh Tamás, gitárral a kezében. Tekintete mintha nem is az övé volna. Az ember maga ugyanis csak eszköz: hangszer. „Amikor kiszalad belőled az ének, mintha nem is te lennél, aki csinálja.” „Amikor nemcsak énekelsz, de átlényegülsz, és énekessé válsz” – erre vágyik mindenki. Az utolsó nagyvárosi trubadúrnak ez sikerült. És akkor elmondhatjuk: az ember meghalt, de Cseh Tamás, az énekes örökké élni fog.

Adatok: A könyv fülszövege

Cseh Tamás – Bérczes László beszélgetőkönyve

Palatinus Kiadó, 2008