District 9 – Ufóláger

Írta: kapitány

A felelevenedett ufómánia újabb gyümölcse , rendkívül jó kritikai visszhangot keltett a hazai mozikban. A District 9 tényleg nem rossz film, de lehetne sokkal jobb is. Az alkotók a szokásos hibába estek: mindenkinek meg akartak felelni.

A remek kezdet idővel adrenalinos látványorgiába csap át, ami ugyan rendesen székhez veri a nézőt, de a gondolatokat szépen elenyésztik a robbanások és a mesterien kimunkált speciális effektusok. Az azért mindenesetre így is bebizonyosodik, hogy jó ötlet faji előítéletekről sci-fit forgatni.

A kritikusok némileg hatásvadász módon úgy hivatkoznak a District 9-ra, mint a legújabb Holocaust-mozira, amely párhuzam persze adja magát, én sem véletlenül adtam az ufóláger címet a cikknek. A film ugyanis azzal a gondolattal játszik el, hogy mi lenne, ha egy műszaki hiba miatt egymillió ufó szállna le földünkre, hogy aztán húsz éven keresztül itt is maradjanak. A Gyűrűk Urás Peter Jackson szárnyai alól kibújó Neil Blomkamp író-rendező válasza egyszerű, de a történelmet és az embert ismerve mégis hihető. Blomkamp szerint az ember táborba zárná, és elkülönítené az idegen űrlényeket, elvenné jogaikat, gúnynévvel illetné, és állattá alacsonyítaná őket, ahogy azt korábban is megtette már párszor. Majd a tömeg elégedetlenkedése és az űrlények agresszív megnyilvánulásai miatt áttelepítené őket egy még lágerszerűbb helyre, jó messze a lakosoktól, hogy ne is kelljen szembesülni a szemetet és macskakaját zabáló lények silány sorsával.

Aztán jön egy fordulat, lévén, hogy az ufókat ugyanúgy semmibe vevő, szerencsétlenkedő, de munkáját derűsen végző kitelepítési ügynök egy váratlan baleset következtében megfertőződik, és elkezd űrlénnyé, vagy ahogyan az emberek hívják őket, rákká alakulni. Mondhatnánk Kafkásan is, hogy az ügynök, Wikus Van De Merwe egy szép napon arra ébredt, hogy féreggé változott. Mindenesetre ez az átalakulás ráébreszti arra, hogy eddigi munkája még az APEH-ellenőröknél is ellenszenvesebbé tette őt a nézők szemében, na meg arra, hogy amint egy kicsit átérezzük a gyűlölt személy helyzetét – ebben az esetben a főhős át is éli az üldöztetettség kínját –, máris kevésbé fogjuk gyűlölni őt.

Wikus Van De Merwe pedig esetlen balfaszból tökös, rákkezű akciósztárrá avanzsál, és még az is jól áll neki. Sharlto Copley főszereplő kiválasztása tehát szintén jó húzás volt. És nemcsak ő válik egyre szerethetőbbé, nemcsak vele tudunk mindinkább azonosulni, hanem az űrlényekkel is. A film elején még undorítónak és primitívnek gondolt rákok ugyanis egyre szimpatikusabbá válnak, ahogy szépen lassan kiderül, hogy szeretik a gyermeküket, meg hogy szuperintelligensek, és hogy nem akarnak ők bajt, csak haza akarnak végre menni. Ezt pedig E.T.-től már megszokhattuk, ismerős a felállás. Úgy látszik, hogy a Föld mégsem a legotthonosabb bolygó a Naprendszerben.

A District 9 további fejleményeit ehelyütt nem árulom el, jobb személyesen megnézni a filmet, megéri a pénzét, higgyék csak el. De azért továbbra is fenntartom, hogy sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Persze, értem én, kell a látványfalat az éhes akcióbolondoknak, csak hát, ha már van egy elgondolkodtató alapötlet, akkor kicsit merészebben is ki lehetne bontani azt. De még így is marad a filmben egy jó adag társadalomkritika. Az ufógettóban, az úgynevezett kilences körzetben (innen a cím, milyen meglepő) például virágzik a feketekereskedelem, a fajok közötti prostitúció (ebbe, az űrlények külseje miatt inkább jobb nem belegondolni) és a kizsákmányolás.

Bármilyen furcsa ezt egy sci-fi kapcsán mondani, de valahogy hitelesnek tűnik az egész. Mintha mindnyájan éreznénk, hogy tényleg ez lenne, ha leszállnának a félve várt ufók. Tényleg nem tudnánk elfogadni, hogy mások, tartanánk és undorodnánk tőlük, és neveket adnánk nekik, csak patkány helyett mondjuk ráknak hívnánk őket. Kihasználnánk kiszolgáltatott helyzetüket, és álszent magyarázatokkal elkülönítenénk a büdös rohadékokat.

Takarodjanak csak a táborokba és dögöljenek meg, az idegen bolygó fiait itt nem látjuk szívesen. Adják át fejlett tudásukat, cserébe pedig zabálják csak a moslékot. Ne szaporodjanak tovább, már így is túl sokan vannak! Egymillióan! Az közel tíz százaléka hazánk népességének! Márpedig ahol a kisebbség eléri a tíz százalékot, ott előbb-utóbb felszínre kerülnek a problémák, és egymásnak feszülnek az érdekek. Úgyhogy jobb, ha megelőzzük a dolgot. Remélem értik, mire gondolok. Ezek csak koszos állatok, akik ellepik villamosainkat, piacainkat, akikre csak az állam pénze megy, akik agresszívek, és nem tisztelik a magántulajdont! Mert bizony, bizony, így megy ez, kedves embertársaim. Úgyhogy elő a lángszórókkal!