Ajándék, mellyel meglepem… | Mesebirodalom. Hatvan év legszebb magyar meséi

Posted on 2011. november 13. vasárnap Szerző:

0


Írta: Zemen Annamária

Merényi Ágnes (szerk.): MesebirodalomOlykor nem csak a szerzőket szokás megkoszorúzni a dicsőség babérjával. Alapításának hatvanadik évfordulóját 2010-ben ünnepelte a Móra Könyvkiadó. Ez alkalomból egy 60 meséből álló gyűjteményt adott ki, stílusosan: válogatva a hat évtized terméséből.

Bizonyára nehéz lehetett a feladat a kiadó számára, hiszen ennyi év alatt számtalan mesével és meséskötettel ajándékozta meg a gyermek és felnőtt olvasókat. A Móra azon szerzők műveit sorolta be az antológiába, akik a hatvan év alatt rendszeresen hozták ide írásaikat.

A mesék elején feltüntetett évszám minden esetben az első kiadás dátumára vonatkozik, kivéve a »meseínséges« éveket, amikor nem került új mese nyomdába. Ilyenkor az újrakiadás éve volt a mérvadó. És kivétel természetesen a kötetet indító János vitéz-részlet, amelynek 1950-es évszáma sem a legelső kiadás évére utal.

Hol volt, hol nem volt… talán Tündérországban, talán a Hargitán, talán az Óperenciás-tenger partján, hol, merre – nem tudni. Vagy mégis? Igen, a Zsákutcában, a Mari nevű szekrényben, a fényes, cifra palotában, Visegrádon, német földön, az abonyi kertben vagy éppen egy modern lakóparkban. A helyszínek változnak, az idő múlik, de a mese értéke, fontossága marad.

A mese, a mai technikai világban is bűverővel hat a gyermekekre. A mesét hallgatva vagy olvasva képzeletükben (és nem a szemük előtt 3D-ben) megelevenednek a beszélő állatok, a tündérek, a varázslók, a mágikus lények. Lehet, hogy az évek múlásával a csodák helyét egyre jobban átveszik a hétköznapok, a történetek modernizálódhatnak, de a varázslat, a csoda újra és újra végbemegy. Éppen ezért jó mesét olvasni, ezért szeretjük a meséket.

Reich Károly - Zelk Zoltán: A három nyúl

Reich Károly - Zelk Zoltán: A három nyúl

Amikor mesét olvasunk vagy mesét hallgatunk, képzeletünk elszakad a valóságtól, képesek vagyunk ébren álmodni. A mese szereplői, a megjelenített helyzetek, a varázslatos helyek besurrannak elménkbe, ott valóságos figurákká, élethelyzetekké alakulnak. Ez a folyamat teremti meg a lehetőséget, hogy gondolatban kiéljük kalandvágyunkat, szabadjára engedjük fantáziánkat.

Manapság a felnőttek világában a mese elveszítette a jelentőségét. Sajnos. Azt gondolhatnánk – és sokan gondoljuk is –, hogy a mese csupán a gyerekeknek való. Mi, felnőttek pedig egyre nagyobb sebességgel sodródunk el tőlük (gyerektől is, mesétől is…), észre sem véve a bennük rejlő üzeneteket. Pedig a mesék életutakat tárnak fel előttünk, bemutatják a mások által megélt tapasztalatokat, szinte mindent, amit az emberiség az évszázadok alatt felhalmozott. Felismerhetjük bennük a mindennapok nehézségeit, az igazságtalanságokat. Tükörként tarthatjuk magunk elé a történeteket, amelyekből saját gyengeségeink köszönnek vissza, ugyanakkor megtapasztaljuk bennük az élet apró örömeit is.

A mesék hozzásegítenek bennünket, felnőtteket és gyermekeket egyaránt, hogy megtaláljuk lelki egyensúlyunkat, hogy viselkedési és megoldási kóddal szolgáljanak egy szokatlan helyzetben, hogy iránytűként jelezzék a helyes irányt.

Reich Károly: Vackor

Reich Károly: Vackor

»Ma már más idők járnak, mint valamikor« – hangoztatjuk gyakran. Meglehet, ám korunk modern boszorkányai és sárkányai továbbra is fenyegető veszélyt jelentenek a „civilizált” társadalom embere számára. Felnőttek és gyerekek egyre nagyobb mértékben vannak kitéve a stressz hatásának, a depressziónak. Egyre több a célját tévesztett ember. Sokan teljesen elvesztették, vagy ami még rosszabb, soha meg sem találták az élet igazi értelmét. Olyan hatásokról van itt szó, amelyek alattomosan, láthatatlan módon támadnak, és örök fogságba vetnek minket – ha nem védekezünk ellenük tudatosan.

A »rossz« legyőzésének egyik természetes módja lehet, ha a mesétől kérünk segítséget. Ha meghallgatjuk és megszívleljük a bennük rejlő egyszerű, de emberi üzeneteket. A mesék megoldást kínálnak félelmeinkre, magányunkra. Önbizalmat adnak, és elűzik a ránk törő »gonoszt«. A mese szereplőjével való azonosulás lehetőséget nyújt, hogy azt gondolhassuk: minden probléma megoldható. Mindig van lehetőség, hogy változtassunk, javítsunk életünkön.

A mesék – mivel élettapasztalatokból táplálkoznak – mindig új és új ismereteket közvetítenek. Ez különösen jól megfigyelhető a 60 év meséiből válogatott gyűjteményben, amely évtizedről évtizedre mindig más problémát helyez a középpontba. Éppen ezek az aspektusok teszik »aktuálissá« a mesét, amely eközben változatlanul kortalan és örök érvényű.

A mesék lehet kritikusak, rámutathatnak társadalmi problémákra, akár még politikai töltetük is lehet. Egy dologban azonban mind megegyeznek: azt sugallják, hogy az élet sokkal egyszerűbb, mint ahogy mi azt elképzeljük – helyesebben mondva: megéljük. Azt hirdetik: mindannyian magunkban hordozzuk a megoldás lehetőségét. Soha sem szabad feladni, mindig van kiút. Pozitív látásmód: ez a mesék erkölcsi üzenete!

A mesekötet lapjait Reich Károly rajzai gazdagítják. A művész szinte a kezdetektől haláláig (1988) volt állandó partnere a kiadónak. Számos Móra Kiadós kötete lett díjnyertes a Szép magyar könyvek versenyén, generációk számára az ő rajzi világából lett valósággá a Vackor, a Pál utcai fiúk, a Tüskevár, a Kincskereső kisködmön. Őelőtte is tiszteleg a jubileumi összeállítás.

Kezünkben tehát a kulcs, rajtunk áll, nyitogatjuk-e a Mesebirodalom kapuját.

Merényi Ágnes a kötetről:


A könyv fülszövege

Merényi Ágnes (szerk.): Mesebirodalom. Hatvan év legszebb magyar meséi

Móra Kiadó, 2010