Browsing All posts tagged under »vers«

Sopotnik Zoltán: Saját perzsa (részletek)

Február 20, 2013 Szerző:

0

Fejfájós park Kamra Letisztogatja magában a rendet. Ameddig a szem ellát befelé, poros a kamra. Kiülteti kedvenc növényeit a ház elé. Megszokta, hogy gyorsan nőnek és lefelé. Majd gyönyörködik az üvegfalú pincéből, hogyan kapnak a vakondok után lusta szőrfogaikkal. Kicsit azért fél tőlük, bár külön tegezi a leveleket: álmoknak hívja mind. Bennük van a gyógyszer […]

Migrén és saját mítosz | Sopotnik Zoltán: Saját perzsa

Február 20, 2013 Szerző:

0

Írta: Gáspár-Singer Anna A könyvben olvasható rövid pályakép szerint Sopotnik Zoltánban nincs semmi vonzalom a tökéletes iránt. Igaz vagy sem, a szerző negyedik kötetének behatárolása, kategorizálása nehéz. Persze nem azért, mert a versciklusok által közrefogott próza, s így e két műnem együttes jelenléte olyannyira szokatlan volna, viszont a szerző előző köteteihez képest valóban rendhagyó szerkesztésről […]

Sopotnik Zoltán: Saját perzsa

Február 20, 2013 Szerző:

0

Sopotnik Zoltánnak démonai vannak. Meg angyalai, meg főleg egy perzsája, aki csak az övé. Vagy inkább azé, aki ebben a kötetben Sopotnik Zoltánként szólal meg, és a fentiek mellé még bonyolult családja is van, tele tragédiákkal, történelemmel, apró és kevésbé apró élethazugságokkal. Egyszóval tele a puttonya, és ebből a puttonyból néha vérfagyasztó, néha varázslatos figurák […]

Szeifert Natália: Kis doboz

Január 13, 2013 Szerző:

0

Gondoltam, becsomagolok. A ház előtt vár egy autó, láthatatlan. A könyveket itt hagyom, végighúzom az ujjaim a polcokon, van ez a fénypászma így kora délelőtt, amiben olyan szépen látszik a por, meg amit belerajzolok. A ruhák zsákban, szűk kosztümök, egy kopott orrú, barna cipő, lakkbőr táska, két pulóver, a rászorulóknak, vajon mihez kezdenek a negyvennégyes […]

Fenyvesi Orsolya: Kertek

május 27, 2012 Szerző:

0

Azon a nyáron, mikor kiscicám elolvadt a napon, a fény lombjai árnyékolták kertem, de a házban sem maradhattam, ahol a hőségtől függönyökké ránduló falak elfelejtették testemet. Mozdulatlan kezem simogatta a szelet. Gomolyfelhővel a hasamban kívántam a zivatart, de csak az álmok záporoztak, mint a szirmok, míg el nem mondtam neked, hogy amíg virágoznak a fák, […]

Nyirán Ferenc: Ámulva néznek majd

május 27, 2012 Szerző:

0

Jó-e meghúzódni a füstös sarokban, koszos, horpadozott olajkályha mellett, félresöpörve, mint aki már nem kellek, sörkupakos, kiköpött-csikkes mocsokban? Odakint tél csahol. Csikorog hóláncán a megkergült évszak. Rosszarcú sintérek járják a várost: szikrázó kínt mérnek a tájra, ahogy mennek sötéten, sántán. Fogsoruk kékülő nyomát: fájó fagyot harapnak a fákra, míg idebenn piros kályha búg. De olvadt […]

Székács László: Hiányjelek kálváriája

május 27, 2012 Szerző:

1

… és én dobálok vissza, vissza, hiányjelekkel, kenyérrel, testeddel, bocsáss meg de csak dobálnak, és sorban T-k állnak … és kövekkel, és lesből, szilánkokkal, tövisekkel metszett üvöltést öntve mindenre, … és Te csak tűröd, pedig bizony tudják, mit tesznek, újból és újból, hogy most végre nem lesz feltámadás hanem kakukktojásból csakis kakukktojás

»Bársonyon futnak perceim«

április 12, 2012 Szerző:

0

A Költészet napja alkalmából intim hangulatú kiállítás nyílt az Eötvös10 tereiben. József Attila és más költők verseihez kapcsolódó fotókat állított ki Csuvár Erzsébet és akvarelleket Csala Ildikó. Az ingyenesen látogatható kiállítás május 4-éig tekinthető meg. Helyszín: Eötvös10 Kulturális és Közösségi Színtér (10674 Budapest Eötvös utca 10.). Szabó Lőrinc Plain-air (Katónak – cserébe) Korai fűszálon csillogva […]

Máté Angi: fényképes. dünnyögős. mondatos

április 11, 2012 Szerző:

0

fényképes kéne egy vers amivel kicserélhetném magam gondoltam kérek valahonnan benne lehetne az a sor hogy hull a sok megpuskált madár dünnyögõs már nem tudom meg milyen teled mert én csak nyárban éltelek várj rajzoljak magamba pelyheket mint pétervári szuvenírben kántálnak orrhangú szelek dünnyögök faltalan keret ajtó miben fagyott víz a nincs a van lékre […]

Vécsei Rita Andrea: Tacheles

április 11, 2012 Szerző:

1

Ezerkilencszázkilencben megnyílt egy áruház. Selymek, tafoták, keménykalap, csontnyelű esernyő. Egy lány gyöngyös ridikült keres, bézs legyen vagy fekete, izzad a kézfeje, hátrasöpri a kontyából szabadult tincseket. A graffitik előtt sokáig ácsorog, teleobjektívvel is csinál néhány fotót. A húgyszagot észre sem veszi. Megkérdez egy-két squattert, hogy nem zavarja-e, ha fényképezi. Zavarja. A csavart korlát föntről egész […]

Szokolay Zoltán: Egy térről

április 11, 2012 Szerző:

0

Felülről, ferdén, mint az orvlövészek, fényképeztek még ’87-ben is. Eső szabdalta táj az ablakon. Váddá nagyított részletek sora. Számzárak, játszmák, rekvizítumok. Feltörhetetlen jelszavak mögött amorf fényfoltok óriáshalmaza. Államtitok: leplombált kamion. Egy „mintha nem is lenne” hullahegy. Percenként szűkebb világrácsközök. Akár egy fölrobbantott iskola. A tér, amelyen áll a vaskossuth, minden lépésünk megjegyzi ma is. A […]

Debreczeny György: a dolgok feltűnnek

április 11, 2012 Szerző:

0

horgászzsinórral mozgatott döglött méhek a művirágon összerakják a darabjaira hullott agyagedényt szakrális személyek a szakrális időben még kérődzik a nép független függőhidakon az ok és az okozat között jelek és álmok közvetítette titkos irányelvekre támaszkodunk: jogar és csengő módszer és bölcsesség együttérzés és üresség a néma mester lábánál ül süket tanítványa aki elindul a cél […]

Vesztergom Andrea: Kiterítve

április 11, 2012 Szerző:

0

Vakító csempe. Bezárva egész éjszaka egy szobába, egyedül. Sírnom se kell. Kinek. Jelzőfény, kontúrok, s a magánynak mély szaga fülembe fulladva vár. Fáradtan felliheg a hajnal. Elképzelem, milyen lesz öntudat nélkül. Pedig voltam már kiterítve egyszer, míg valami végeláthatatlan kört mutat egy fényes folyosó. Könnyek. Talán a vegyszer szakszerű sebészkézzel összeöntött szaga csíp, talán csak […]

Viga Vendel: Könnyű zápor

április 11, 2012 Szerző:

1

Legyen így, mert másképp nem lehet. Kórház, műtét, egyebek, már nem tudtam rólad, összevesztünk 2010 nyarán vagy talán őszén. Látod, erre sem emlékszem. Már nem írtunk íméleket, és egészen, minden megfagyott. Ahol most vagy, nagyon hideg lehet. Itt tél van, nincs hó, ragyog a nap az égen, te nem sétálhatsz a napsütésben, nem ihatsz sört. […]

Gulya István: Bretagne

április 11, 2012 Szerző:

0

Virágcserép. Szürke tenger Keresztemberek. A homok mocska Átellenben a szemeddel sírdogál egy ablakocska Phillippe és Marie a dombon A rák hátrafele ballag Kicsap a víz. Sápadtan ordítasz Elalszom. Azt hiszem, nem hallak     _

Halmai-Nagy Róbert: “Ooops I did it again”

április 11, 2012 Szerző:

0

Sláger József Attila és mások ritmusára, melyet szerzett saját eljegyzése alkalmából Irgalom édesanyám, mama, rossz voltam, ma is írtam egy verset. Te neked dedikálom most sorait mind, vedd ahogy ostyát templomainkban az úrvacsoránál kézfejüket kifeszítve a hívek. E hexameter lesz eljegyzési ajándék – daktilusok celofánjá- ban, csomagolva adom neked át. Mert hát borut az mért […]

Könyves partnerünk

Kövess minket Twitteren!

Működteti a WordPress.com.
Inuit Types sablon - Szerző: BizzArtic
Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 27 követőhöz