Korngut bajtárs – Hogy van? – Haldoklik. Órái vannak hátra. De nem bírom. Nem bírom nézni. Már nem bírom. Öt napja nem aludtam. Nem bírom. Az első emeleti folyosón ültek egy fehér padon, Romlaky Zalán, akinek szobája a paddal szemben nyílott, és Korngut Simonné, akinek férje a szomszéd szobában haldoklott éppen. Az asszony két tenyerébe […]
május 21, 2013 Szerző:olvassbele
Írta: Bedő J. István Áll valahol a lakásában egy fenekenincs fiók, vagy utazókoffer, vagy szekrény, ami telis tele van az elődök múltjával. Ha megőrződött évtizedeken (lassan már jóval több mint egy évszázadon) keresztül, akkor az őrzőre feladat hárul. Meg kell mutatni, el kell mesélni az elődök életét, ha lehet, betűhíven, ha nem lehet, elképzelve, kikerekítve […]
május 21, 2013 Szerző:olvassbele
1905 nyarán Romlaky Zalán magyar író, hírlapíró tüdőbajos lett. Ezt a betegséget a kor tudományossága nem volt képes még gyógyítani, legfeljebb csak – sok pénzért – kúrálni kicsinyt. E célra szolgáltak Európa jó klímával bíró pontjain kiépült gyógyintézmények, Kuranstellék, amelyekben volt Kurkapelle, Kurfriseur, Kursaal, Kurtaxa és mindenekelőtt rengeteg vendég – Kurgast. Ilyen Kurgast lett Romlaky […]
december 20, 2012 Szerző:olvassbele
Írta: Hepper Richárd Nyilván utálod. „Haegyszermeglátom,lenyomomafestéksprétatorkán” meg ilyenek. Egyrészt igazad van. Másrészt meg szart se tudsz az egészről. De az is lehet, hogy tök normálisan állsz hozzá. Persze tudni te sem tudhatsz semmit. Honnan is tudhatnátok? Szóval nyisd ki a könyvet. A végén. Mert ha nem vagy skalpig a szcénában, kizárt, hogy vágod a belső […]
december 20, 2012 Szerző:olvassbele
A graffitizés olyan jelenség a mai magyar nagyvárosokban (is), amiről mindenkinek van véleménye. A „barbár tahók vandalizmusa, rács mögé az összeset” attitűdtől kezdve az „ez a művészet tesóm, az egyetlen hiteles képzőművészeti ág, minden más csak pofon a szarnak”-ig. Falakra írt feliratok, falakra fújt képek, névjegyek és csapatok ‒ a graffitis szubkultúra egy külön világ. […]
július 25, 2012 Szerző:olvassbele
Gabriel, miután elbúcsúztak, továbbment, körbe a téren, az ereszek, balkonok és gyarmati kori lámpák alatt, amelyek égtek ugyan, de fényt alig adtak, majd átvágott az utcán, miközben körülnézett, nem látja-e meg valaki. Abszurd volt ez az óvatosság, hisz’ miért is lenne tilos bemenni egy építkezésre. „De ez csak akkor jutott eszembe, amikor már bent voltam, […]
július 25, 2012 Szerző:olvassbele
Írta: Cserhalmi Imre Mindössze egyetlen vitám van az alig negyven éves, kolumbiai íróval, Juan Gabriel Vásquezzel, aki könyve hátsó borítóján a többi közt így nyilatkozik: »Soha nem írtam addig Kolumbiáról, mert nem értettem az országot, és én abban a hitben nőttem fel, hogy csak arról szabad írni, amit az ember ismer. Később rájöttem, ez nagy […]
július 25, 2012 Szerző:olvassbele
A Kolumbiában játszódó regény már vagy tucatnyi országban megjelent, a kritikusok a legnagyobb elragadtatással írnak róla. A kiváló latin-amerikai író műve különleges, titokzatos, árnyakkal és rejtelmekkel teli. A hazánkban is közkedvelt Nobel-díjas író, Mario Vargas Llosa így dicséri: „a latin-amerikai irodalom egyik legeredetibb új hangja. Az Informátorok rendkívüli erejű történet, egyszerre tanúsítja Vásquez képzeletének gazdagságát […]
július 19, 2012 Szerző:olvassbele
Írta: Bedő J. István Iván egy közelmúltbeli kötetében, a Sétatársban megírta Kardos G. György emlékezetét, talán tudta, talán nem, nemcsak partner volt abban a könyvben KGGy mellett, hanem kutya is. Kutya, aki mindent meghallgat, időnként hálás tekintettel néz a gazdára, és hasonlók. Bächer kicsit Bozzi úr is most, bár a hasonlóság kimerül abban, hogy mostanra […]
július 14, 2012 Szerző:olvassbele
»Mindig állatok között éltem, de kutyásnak lenni persze más. Megpróbáltam referálni is róla, a kutyás voltról, s ebbéli igyekezetemben annyira elmerülten, hogy meg is felejtkeztem a macskákról, akik addigi életemet kísérték. No meg nem állott módomban beszámolni az előző kutyaéltem utáni eseményekről sem, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy azok akkor még nem történtek meg. Most, […]
július 11, 2012 Szerző:olvassbele
Guggolok a Radnóti utcában, zuhogó esőben, vaksötétben és takarítok magam, magunk, egészen pontosan: a kutya után szorgosan. Öt óra van, sőt annyi se, fél öt múlott kicsivel. Ötórai fekália, gondolom. Csak az a bökkenő, hogy nem délután öt, hanem hajnali. Guggolok a néptelen utcán, mellettem áll a megszeppent kutya, guggolok, és egy nejlonnal, pár papír […]
június 24, 2012 Szerző:olvassbele
Vonalkód Hallom, mert nem láttam – nem is fogom látni – a kormányzat legújabb kérdőíve vonalkóddal van ellátva, avval kell visszaküldeni. Remek ötlet. Nem kell a már rég elkészült listákat böngészni, ez ilyen, az olyan, ez ide szavazott ekkor, az nem ment el akkor, nem; csak rá kell villantani a leolvasóval a kódra, és már […]
április 2, 2012 Szerző:olvassbele.com
Jean-Louis Fournier Hova megyünk, papa? című Femina-díjas megrázó könyve a szerző két fogyatékkal született gyermekéről szól – történetüket az apa szülői érzékenységgel és jótékony iróniával, az elfogadás jegyében írta meg. Szívszorító, olykor mulatságos történetek sorakoznak a lapokon. Semmi kioktatás nincs benne, a végén mégis tudjuk: ez a dráma mindannyiunkkal megeshet, és adottságaink szerint el kell […]
május 21, 2013 Szerző:olvassbele
0