A Pannon Filharmonikusok sorozata a Művészetek Palotájában

Posted on 2012. január 18. Szerda -

0


bji

A pécsi Pannon Filharmonikusok új bérleti hangversenysorozattal mutatkozik be a MüPában. Az első koncert két orosz zeneszerzőt szólaltat meg, a folytatásban pedig az ismerős hangversenydarabok mellett kevésbé ismertek is feltűnnek.

Pannon Filharmonikusok - fotó: Bublik Róbert

Pannon Filharmonikusok - fotó: Bublik Róbert

Az elismert pécsi zenekar a sorozat első hangversenyén Bogányi Tibor vezényletével Rahmanyinov két művét mutatja be. A későromantikus zeneszerző gazdagon áradó melódiái korán meghozták számára a közönségsikert. Hamar népszerűvé vált 1. zongoraversenyét még diákévei alatt mutatták be, annál keserűbb csalódást jelentett számára következő művének, első szimfóniájának bukása (1897). Depressziójából csak évekkel később sikerült kilábalnia. Londonban sikeres zongoristaként-karmesterként kapott megbízást egy új zongoraverseny komponálására. Az akadozva születő mű – végül egy moszkvai hipnotizőr támogatásával 1901-re kerülhetett közönség elé. A 2. (c-moll) zongoraverseny máig a legnépszerűbb műve szívhez szóló dallamaival és a megjelenő karakterek sokszínűségével.

Bogányi Gergely

Bogányi Gergely

A komponista mégis többre becsülte a Bogányi Gergely előadásában most elhangzó III. (d-moll) koncertet, mert ennek előadása igazi zenei-technikai kihívás. A művet ő maga mutatta be 1909-ben (ugyanis az erre felkért művész nem vállalta az előadást), első Egyesült Államok-beli turnéja alkalmával. Orosz dallam, szlávos téma, valcer-ritmus ölelkezése teszi a muzsikát meghatóvá, szenvedélyessé, eredetivé.

Ennek ismeretében érthető meg a hangverseny elsőként elhangzó darabja. Az Op. 34. szoprán vagy tenor számára írott dalciklust (1912) záró Vocalise szöveg nélküli, zongorakíséretes darab, amely tetszés szerinti magánhangzóval énekelhető. Zenei anyaga abban az ortodox templomokban megszólaló muzsikában gyökerezik, amellyel Rahmanyinov már gyerekkorában találkozhatott. Éppen formájának és hangnemének szabadsága miatt számos átirat született belőle. Csellisták, fuvolisták, trombitások, hegedűsök dolgozták át a művet, még jazz-együttesre is találunk változatot. Maga Rahmanyinov készítette a legautentikusabbat – habár úgy bánt vele, mintha más művét vette volna kézbe –: 1929-ben az ő vezényletével szólalt meg a szimfonikus zenekari verzió a Philadelphia Orchestra előadásában.

A koncert záró darabja Dmitrij Sosztakovics 10. (e-moll) szimfóniája. A zeneszerző műveinek fogadtatását alapvetően meghatározta, hogy milyen korba született bele: szinte valamennyi opuszával így vagy úgy kivívta a sztálini korszak fafejű bürokratáinak haragját. Megtámadták (a szatirikus Kisvárosi Lady Macbeth-ért), hogy „burzsoá dekadens, aki a kapitalista formalizmust reprezentálja”. Ezért visszavonta következő, már kész zeneművét (a 4. szimfóniát), és olyan művel állt elő, amit a közönség és a kultúrpolitika egyaránt elfogad. Ennél nagyobb kompromisszumok is születtek a Gulag kivédésére abban a korban…

Bogányi Tibor

Bogányi Tibor

Az 1953 nyarán rohamtempóban megírt 10. szimfónia közvetlenül Sztálin halála után született. Az akkor »olvadásnak« nevezett időszak rokonszenvvel fogadta a zene »történelmi összefoglalását«. A terjedelmes 1. tétel a legszemélyesebb ábrázolása a fagyos, sivár orosz tájnak, melyet azok szellemei laknak, akik szenvedtek és meghaltak a sztálini rezsim alatt. A kirobbanó Allegro Sztálin zenei portréja. A 3. (Allegretto) tétellel a komponista sajátos megoldást választ identitásának megjelenítésére. Zenei monogramja hangzik fel nevének német változatából (Dmitri SCHostakovich): DSCH (D, Es, C, H). Az Andante-Allegro finálé a feszültségek győzedelmes feloldásáé.

A Pannon-bérlet következő koncertjei:

Március 2-án a zenekart Paweł Przytocki vezényli, Martin Michael Kofler játssza Hacsaturján: D-dúr fuvolaversenyének szólóját, a zenekari mű pedig Berlioz: Fantasztikus szimfóniája.

Az április 21-i koncerten két Brahms-mű hangzik fel, a Tragikus nyitány és a beethoveni hatásokat visszhangzó I. (c-moll) szimfónia. A szólista Baráti Kristóf hegedűművész lesz, Sosztakovics: I. hegedűversenyét adja elő.

A május 11-ei, utolsó bérleti hangversenyen Perényi Miklós lesz a szólista, aki a 20. század egyéni hangú, egyéni világú francia komponistájának, Henri Dutilleux-nek a Tout un monde lointain (Egész távoli világ) című csellóversenyét játssza. Az idős zeneszerző másik darabja, a Danse fantastique (Fantasztikus tánc) is felhangzik, továbbá a 20. század két példaértékű slágerdarabja: Debussy impresszionista műve, A tenger és minden zenekar próbatétele (és minden zenebarát kedvence) Ravel Bolerója.

A bérletek jó része elővételben elfogyott, de mindig érdemes még utolsó szóló jegyekért próbálkozni…

Helyszín: Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem  – Művészetek Palotája (1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.)

About these ads